Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Függelék
Kívánatos, hogy levéltáranként elkészüljenek azok a válogatott helytörténeti irodalomjegyzékek, amelyek 1945-1975 között eltelt 30 esztendő alatt mutatják be egy-egy levéltár dolgozóinak tudományos munkáit, valamint a levéltárak gondjaira épülő történeti irodalom válogatott jegyzékét, (lásd Takács Éva: Válogatott helytörténeti irodalom. Levéltári Évkönyv 6. 1975. Somogy megye.) A levéltári kutató forgalom a tanácsi levéltárakban (1970-1975) Ev A kutatók száma A kutatási esetek száma 1970. 2 434 13 462 1971. 2 187 ii 877 1972. 2 I I 2 ii 767 19732 275 12 593 19742 531 ii 466 19752 358 II 355 Összesen: 13 897 75 520 Átlag: 2 316 12 587 Közülünk senki nem tagadhatja, hogy a levéltári kutató forgalom hatását a történészi kutatómunkára, de a közművelődési tevékenységre vonatkozóan is. A kutatók és a kutatási esetek számának a növekedése vagy szintentartása, a különféle jubileumok kapcsán kiadásra kerülő kiadványok vagy megrendezésre került kiállítások vagy tudományszervező ülésszakok és konferenciák számától — függ elsőrenden. (Tanácsköztársaság, felszabadulási, jubileumi évfordulók stb.) A levéltárban folyó közművelődési tevékenység alapja a levéltárak nyitottsága, a benne őrzött források közkinccsé tétele és hasznosítása a gazdasági, a társadalmi és a kulturális élet minden területén. A vizsgált időszakban az önállóan készült levéltári kiállítások száma 122, a más intézményekkel közösen tető alá hozott kiállítások száma pedig 223 volt. Ezek a számok igen jelentősek, különösképp akkor, ha a levéltárat nem tekintjük elsőrenden installatív közművelődési intézménynek, hiszen egy-két szerencsés kivételtől eltekintve (Sopron, Szek- szárd) még kiállító helyiségek sem állnak a rendelkezésükre, még kevésbé olyan technikai és anyagi lehetőségek, amelyek alkalmasak egy nagyobb szabású, önálló és reprezentatív kiállítás megrendezésére. A legtöbb területi levéltárban a szűk raktárhelyiségek, a dolgozószobák, a folyosók, stb. falai és vitrinjei álltak csak a kis kamarakiálilítások rendelkezésére. Ez volt lényegében elsőrenden az oka annak a körülménynek is, hogy viszonylag kevesebben nézték meg e kiállításokat. De a levéltáraknak mégcsak olyan központi irányítás sem állt rendelkezésükre, amely a kiállítások metodikájával foglalkozott volna, vagy a kiállításokat rendező, szervező és kivitelező technikusokkal. A területi levéltárakban mind a forrásokat, mind a forgatókönyvet maguk a levéltárosok írták, még a rendezés manuális munkáját is a levéltáriak végezték. Ezeket a kiállításokat a kiállított levéltári források egyedi értéke és ritka becse tette feledhetetlenné és élményszerűvé. Mindezek ellenére: a szocialista levéltárügy negyedszázados jubileumán már - visz- szatekintve e kiállítások régiójára - elmondhatták a levéltárak jóleső érzéssel, hogy nem múlott el egyetlen jelentős történelmi évforduló sem, amelyre a területi levéltárak ne készültek volna kiállítással. Alig volt levéltár s ez a politikai nevelés szempontjából soha sem volt közömbösnek mondható —, amelyik ne emlékezett volna meg kiállításával és kiadványával a felszabadulás 10., 20., 25. és 30. évfordulójáról, a tanácsok és az új alkotmány 20. és 25. évfordulójáról, a szövetkezeti mozgalom negyedszázados múltjáról, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Tanácsköztársaság 50-50. jubileumáról, Lenin születésének centenáriumáról, de szocialista hazai levéltárügyünk negyedszázados jubileumáról csakúgy, mint a 48/49-es forradalom és szabadságharc fordulójáról. E helytörténeti kutatásokra épülő közművelődési kiállításokat még tovább színesítették azok a várostörténeti (Esztergom és Székesfehérvár milleneuma, Győr 700 éve, Sopron várostörténete, Budapest és Kaposvár centenáriuma, Kalocsa, Magyaróvár, Nyíregyháza, Orosháza, Miskolc, Salgótarján, Sárvár, Nagykörös, Veszprém története, Tata 25 éve stb.) 360
