Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Stier Miklós - Szász Zoltán: Új- és legújabbkori helytörténetírásunk módszertani kérdéseihez
mészetesen, mennyiben egyezik a város fejlődése az országos jelenségekkel, menynyiben tér el azoktól, mi a sajátos oka ennek az eltérésnek, s milyen következményekkel jár ez magára a városra nézve, annak társadalmi, politikai és kulturális életére egyaránt. A részletes vizsgálat lehetővé teszi, hogy megállapítsuk: az ipar-, a kereskedelmi vagy a bankélet játszik-e jelentősebb szerepet a városban. A gazdasági kérdések vizsgálatában természetesen a fentieken túlmenően meg kell vizsgálni a gazdasági válság hatását. A termelés, a tőkeviszonyok alakulása mellett - s attól elválaszthatatlanul - kíván teret a válság szociális hatása: a munka'néliküliség, a kisipar és a kereskedelem visszaesése, az életszínvonal leromlása. Nyomon kell kísérni a 30-as évek új problematikáját: a válságból való kilábalás kérdéseit, az állami beavatkozás erősödését, a II. világháború előkészítésének az adott helyiségben is megmutatkozó hatását, majd magukat a háborús gazdasági viszonyokat is. A termelésnek a 30-as évek második felében kezdődő fellendülése megkívánja annak vizsgálatát, hogy mely ágazatokban van felfutás, hol van visszaesés, hogyan befolyásolja mindez a munkaerőhelyzetet, a foglalkoztatottságot, milyen következményekkel jár mindez az életviszonyok alakulására. A háború időszakában további új kérdések merülnek fel, az állami beavatkozás, a „hadiüzem” rendszer és egyéb intézkedések, amelyek a termelés és ellátás alakulásán kívül a rmínkaviszonyokat, a dolgozók szociális és politikai helyzetét is erősen befolyásolták. A város gazdasági képéhez hozzátartozik a város tulajdonában lévő üzemek, a kezelésében álló intézmények helyzetének vizsgálata is. Ezek a lakosság foglalkoztatottsága, ellátása szempontjából fontos szerepet töltöttek be, termelési és szociális viszonyaik több esetben eltértek az állami vagy magánkézen lévő vállalatokétól. A részletes vizsgálat során felmerülhet az a kérdés is, milyen ütemű és mértékű volt a községesítés, milye'n politikai erők álltak mögötte, s talán kimutatható az is, hogy az egyes városi üzemeknek bizonyos politikai mozgalmak vonatkozásában is volt szerepük. A városiasodás folyamata a két világháború közötti Magyarországon maga is új formákat ölt - az építkezésektől kezdve (modern tisztviselő telepek, proletárnegyedek, ,,nyomor”-telepek) a „modern” tömegközlekedési hálózat (villamos, autóbusz stb.) kialakulásáig. Budapest természetesen ezen a téren is vezetett, s a főváros kiemelkedő szerepét nem tudta csökkenteni, de egészséges módon még egyensúlyozni sem a vidéki városok fejlődése. A 30-as évek végére az egyenetlenség még kirívóbbá vált, mert a modernizálódás is elsősorban Budapestre koncentrálódott. Az évtized végén mindössze két városnak, Szegednek és Debrecennek volt 100 000 fő feletti lakossága, mindössze 25 városbán volt vízvezeték és csak nyolcban csatornázás. A népszámlálások anyagain nyomonkövet- hető a lakosság számának alakulása, a népesség foglalkozási megoszlása, összetétele. A korszak társadalomtörténetének egyik sajátossága az, hogy a Monarchia összeomlása után az ország peremkerületeiről rendkívül ‘nagy tömegben menekültek, áramlottak (elsősorban a fővárosba, de általában) a városokba is a régi magyar közigazgatás alkalmazottai, tanárok, tanítók, tisztviselők és azok családtagjai, akik éveken át súlyos problémákat okoztak, mert számukra lakásról, munkaalkalomról, megélhetésről kellett gondoskodni. (Vagonlakóknak is nevezte őket a korszak - és joggal, mert közülük rengetegen valóban vagonlakásbán
