Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a MIR kaposvári cukorgyárának a vonzáskörzetében (1904-1914). 2. közlemény

termesztésének az előnyeiről. A gyárnak e törekvését még csak megnehezítette az a tény, hogy a cukorrépaárak éppen stagnáltak, márpedig köztudott, hogy a kistermelők a melléktermékekben és a különböző kedvezményekben nem részesülve, mindenkor a répa árát tekintették az egyezség alapjának. A takarmányszűk években viszont még ennél is fontosabbnak tartották a szeletjárandóságot, amelyet a cukorgyár ezideig csa'k a nagytermelőknek biztosított. A gyár felismerte, hogy a szeletjárandósággal ösztönözni lőhetne a kistermelőket a cukorrépa termesztésére. 1907-ben a nagy takarmányszükség miatt a kistermelők már egyre jobban követelték a maguk számára a répászelet járandóságot. Az igazgatóság teljesítette is a kéréseiket arra hivatkozva, hogy „egy ezelőtti takarmányszűk évben, mert nem akartunk nekik szeletet juttatni, már a minisztériumhoz készültek panaszt tenni”.87 A gyárigazgató jogosnak érezte a kistermelők követelését és 1908-ban már sürgette a MIR igazgatóságát mindezek figyelembevételére. A kistermelők évekig termeltek répát anélkül, hogy szeletet kaptak volna, „csak méltányos, ha egyik-másik szeletet kér, ezen kívánságát teljesíteni”88 írta az igazgató.

A szerződtetéseket azonban az is megnehezítette, hogy a kistermelők még emlékeztek azokra a visszásságokra, amelyek a répa átvételekor történtek. Az egyéni vélt, vagy jogos sérelmekből adódó cukorgyárellenes hangulatot fel kellett számolniok és a bizalom légkörét kellett ismételten megteremteni. Éppen ezért a cukorgyár örömmel fogadta a Baranya megyei Gazdasági Egyesület 1907-ben tett ajánlatát, hogy ha a cukorgyár az egyesület közbenjárását a kistermelők cukorrépa átadásnál felmerülő esetleges kifogások elbírálására elfogadja, az esetben hajlandó a kistermelők újbóli szerződtetéséhez segítséget nyújtani.89 A Cukorgyár igazgatósága a fenti ajánlatot készségesen elfogadta és belegyezett abba, hogy a répa átadásánál adódó ellentétek esetében az illetékes szerv a gazdasági egyesület legyen. Mindezek az intézkedések azonban nem voltak elég hatásosak a kistermelők tömegeinek a meggyőzésére. Ezekben az években csupán Somogy és Tolna megye néhány községében termesztettek cukorrépát a parasztgazdaságok, számuk néhány tucatnál alig volt több.90 (12. sz. táblázat.)

A cukorrépa termesztésében a parasztgazdaságoknak a fokozottabb részvétele csak az 1910-es évektől vette kezdetét, amely nyilvánvalóan összefüggött a cukorrépaárak ugrásszerű emelkedésével. A parasztgazdaságok azonban csak azokon a területeken tudtak bekapcsolódni a cukorrépa termesztésébe, ahol az útviszonyok, illetőleg a szállítási lehetőségek megfelelőek voltak. Nem véletlen, hogy a cukorrépát folyamatosan termelő bázisközségek Csorna, Mosdós, Nagyberki, Döbrököz, a Kaposvár—Dombóvár—Budapest főközlekedési vasútvonal mentén helyezkedtek el. A répatermelési felügyelők úti jelentései azonban nem voltak derűlátóak. Ifjú Diera Henrik Pata községben - ahol a megelőző években már termesztettek cukorrépát - senkit sem tudott szerződtetni, mivel a kistermelők ,,a napszámhiánytól és a rossz utaktól félnek”.91 Hasonló tapasztalatokra tett szert a Dráván túli Góla községben és Somogy megye számos községében, így Gálosfán és Bőszénfán is, ahol szintén arra hivatkoztak, hogy „a napszám már tavasszal 2 korona szokott lenni, de még ezért az árért sem kapnak elegendő napszámost”.92

A kistermelők Mosdós községben hasonlóképpen a munkáshiányra hivatkoztak mondván, hogy ,,a munkások nagyrésze Ercsiben van a vasút építésénél és nincs remény, hogy onnan hamarosan visszakerüljenek”.93 A parasztgazdasá33°