Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a MIR kaposvári cukorgyárának a vonzáskörzetében (1904-1914). 2. közlemény
A cukorrépa-termesztés jövedelmezősége bizonyult végül is a leghatásosabb agitációs eszköznek, a nagy és a kistermelők elsősorban ennek hatására kötötték meg szerződéseiket a cukorgyárral. A mezőgazdaság fejlődésével lépést tartó nagybirtok-üzemek igyekeztek a cukorrépa-termesztés feltételeit megteremteni. Bevezették a korszerű vetésforgót, rendszeresítették a mélyszántást, az istálló- trágya mellett már különféle műtrágyáikat is használtak és nem utolsósorban a cukorrépa-termesztés személyi feltételeit is biztosították. A nagybirtok-üzemek többsége azonban még nem rendelkezett azokkal a szakemberekkel, akik a cukorrépa-termesztésben már tapasztalatokkal rendelkeztek, ezért a gyár az intézőket és a gazdatiszteket minden eszközzel inspirálta a szükséges ismeretek elsajátítására. A szakemberek képzésében tehát nemcsak a nagybirtok-üzemek voltak érdekelték, hanem a cukorgyárak is. Kladnigg 1905-ben hosszas töprengés után úgy döntött, hogy a gazdatiszteknek minden q cukorrépa után 2-3 filléres tiszti jutalékot fizetnek, ezzel is ösztökélve őket a cukorrépa termesztésére. Intézkedését azzal indokolta, hogy a nagybirtok-üzemekben dolgozó gazdatisztek, akik általában minden termény után kapnak valamilyen juttatást, a cukorrépa után semmit nem élveznek, azt csak kényszerből termelik. Az igazgató szerint az évi költségtöbblet 5-6000 forintnál nem lenne több, de így lényegesen könnyebben tudnák biztosítani répaszükségletüket, mivel lépéselőnyre tennének szert a „verseny- gyáraikkal” szemben, akik feltehetően a közeljövőben szintén majd alkalmazni fogják ezt az eljárást.24 Mándy Samu bananya-szentlőrinei bérlő 1909. szept. 6-án írt levelében azzal a kéréssel fordult a gyár igazgatóságához, hogy támogassa tervét, fiának 2-3 hónapra Németországba — egy jól vezetett intenzív gazdaságba - való tanulmányútra küldését. A gyár közölte azoknak a gazdaságoknak a címeit, amelyektől cukorrépamagot szokott vásárolni.25 A gyár igazgatósága a cukorrépa^termesztés népszerűsítését igen sokrétűen és körültekintően végezte. A gazdakörökben előadásokat tartották, külföldi ta- nulmányutakat támogattak, de a helyi sajtót is felhasználták agitációs eszközként. 1911-ben még a megyeszékhelyen működő katonai parancsnoksággal is felvették a kapcsolatot, hogy a laktanya mintegy 400 főnyi legénysége - akik zömmel paraszti származásúak voltak - a kampány idején a gyárat megtekinthesse. Később a répatermelési felügyelők a laktanyában is tartottak előadásokat, a répa művelése és jövedelmezősége címmel.26 Kiváltképpen azokban a községeikben kellett meggyőzni a nagy- és kistermelőket, ahol még nem rendelkeztek a cukorrépa-termesztés hagyományaival. A cukorgyár igazgatósága már 1909-ben megtette az előkészületeket a bácskai parasztgazdaságok felvilágosítására is, akikkel a közeljövőben kívánt szerződéseket kötni. Első lépésként kapcsolatot teremtettek a Délvidéki Gazdasági Egyesület zombori fiókjának titkárával, aki megírta, hogy a bácskai földművelők „a cukorrépa-termelést nem ismerik és mindaddig fognak tartózkodni a cükorrépa termelésétől, míg gazdasági, illetve cukorrépa-termelési előadások útján a termelés módját és a cukorrépa-termelés jövedelmezőségét fel nem ismerik”.27 A cukorgyár répatermelési felügyelője a községi elöljáróságokkal együtt^ működve szervezte falvanfcént a felvilágosító előadásokat.28 A Gazdasági Egyesület tagjai az előadásokon megjelentek, így Bácsvasfcüton 13, Regőczén 37, Ör- szálláson 71, Gádoron pedig 53 parasztgada hallgatta meg az előadókat. A hallgatóságot felvilágosították a cukorrépa-szerződések jelentőségéről, a cukorrépa- termesztés technológiájáról, de az előadók azt is bizonygatták, hogy a cukorrépa 314
