Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a MIR kaposvári cukorgyárának a vonzáskörzetében (1904-1914). 2. közlemény
gyei Cukorgyár Rt. és a Szatmári Cukorgyár Rt. is.6 Közülük 6 millió korona alaptőkéjével a második legtőkeerősebb gyár a MIR Kaposvári Cukorgyára volt.7 A Hitelbank finanszírozta tdhát a legtöbb cukorgyárat, így azok korszerűsítésében nem tudta felvenni a versenyt a hazai finánctőkével, melynek legfeljebb két- három cukorgyárat kellett fejlesztenie. A cukoripar fejlesztésében érdekelt hazai finánctőke a Kereskedelmi Bank, a Hazai Bank, a Leszámítoló Bank a nemzetközi versenyképesség fokozása érdekében jelentős tőkebefektetésekkel járult hozzá a cukorgyárak korszerűsítéséhez. A modern gépek vásárlása kétségkívül jelentős tőkebefektetést igényelt, a házai finánctőke azonban felismerte a cukoripar prosperitásából adódó lehetőségeket, valamint azt a tényt is, hogy a jobb nyersanyaggal dolgozó ausztriai és a csehországi cukorgyáraikkal csak abban az esetben versenyezhetnek, ha a cukor előállításának a költségeit csökkentik, a belföldi fogyasztókkal pedig a világpiacinál magasabb árat fizettetnek. A magyar cukoripar, amely már a 90-es években is korszerűnek volt tekinthető, a századfordulót követő évtizedben mind modernebb gépi berendezésével magasabb technikai szintre tudott emelkedni, mint a rivális osztrák cukoripar. A kaposvári cukorgyár korszerűsítésének az üteme azonban elmaradt az országos fejlődéstől. Alapításakor még a korszerűbb cukorgyárak közé tartozott, de két évtized múltán már az erőfeszítések ellenére sem tudott az élenjáró cukorgyárak közé felzárkózni. A továbbiakban bemutatjuk a magyarországi cukorgyárak fejlesztésének főbb tendenciáit. Az 1. sz. táblázatból kitapinthatjuk a magyar cukoripar legdinamikusabb korszakát, a 90-es évek közepétől az első világháborúig.8 A vizsgált két évtized alatt a cukorgyárak száma 42,85%-kal növekedett hazánkban. A fejlődés másik fontos mutatója pedig a gőzgépek mennyiségi és minőségi növekedése volt, mivel a gyárak nemcsak a répafeldolgozó kapacitásukat tudták megsokszorozni, hanem az előállított termékek minőségét is megjavították. A táblázatból láthatóan a feljesztés intenzív és extenzív irányban egyaránt történt, de ez a folyamat a magyarországi cukorgyárak és a kaposvári cukorgyár tekintetéiben fordított arányban érvényesült. Amíg az országos adatok szerint a gőzgépek száma 79,61%-kal, a lóerőé pedig 520,35%-kal növekedett, addig a kaposvári cukorgyárban csupán 41,66%-os, illetve 33,33%-os növekedés mutatkozott, amely az országos átlagtól lényegesen elmaradt. Az extenzív fejlesztés tekintetében a kaposvári cukorgyár nagyobb erőfeszítéseket tett, mivel a munkásság létszámát m'ajd megháromszorozta, országosan pedig csupán 193,94% volt a növekedés. A technika fejlesztése kétségkívül eredményesebbnek bizonyult, mivel a feldolgozott répa mennyisége a bázisévhez viszonyítva országosan 342,26%- kal, a kaposvári cukorgyárban pedig csak 226,26%-bal növekedett. Mindezek után joggal tehetjük fel a kérdést, hogy mivel magyarázható a fejlesztésben mutatkozó arányeltolódás? Közismert, hogy a cukorgyárak adottságai és lehetőségei eltérőek voltak egymástól. A cukorkattell által megállapított répakörzetek nem egyformán kedveztek a cukorgyáraknak.9 A vizsgált időszakban csak azok a cukorgyárak maradhattak életképesek, amelyek továbbra is az önkezelésű bérgazdaságaikra támaszkodtak, de a régióban lévő nagybirtok-üzemeket és parasztgazdaságokat is ugyanakkor be tudták kapcsolni a cukorrépa termesztésébe. E folyamat hatására a cukorgyárak vonzáskörzete fokozatosan kitágult, a vonzáskörzet hatósugara pedig - a fővasúti közlekedési és a szárny310
