Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatai (különös tekintettel a somogyi sajtóra) 2. közlemény

118. „a nyár folyamán emléktáblával jelölik meg Rippl-Rónai szülőházát és megrendezik Berzsenyi Dániel centenáriumát.” Űj-Somogy, 1934. márc. 27. és Merényi Oszkár: A Berzsenyi Társaság és a vidéki, kultúra. Új-Somogy, 193;. jún. 5.

119. Dénes Zsófia: Rippl-Rónai sírja jeltelen. Ünnep, 1936/25., valamint: Dénes Zsófia: Rippl-Rónai korhadt fakeresztje. A Reggel, 1936. febr. 10.

121. Űj-Somogy, 1933. ápr. 29.

120. Dénes Zsófia: Ünnep, i. h.

122. Dénes Zsófia: Az elsüllyesztett Rippl-Rónai. Ünnep, 1936/3.

123. Dénes Zsófia: Ünnep, 1936/25.

124. Somogyi Hírlap, 1948. febr. 2.

125. Emlékezései 46.

126. Genthon István: i. m. 140.

127. Szomory Dezső: Az első kiállítás. Rippl-Rónai Párizsban. Pesti Napló, 1937. dec. 5.

128. Szomory Dezső: Rippl-Rónai emlék-kiállítás az Ernst Múzeumban. Az Est, 1937. nov, 25129. Szomory Dezső: Karcsú nő vázával. Az Est, 1934. ápr. 6.

130. „Isten áldjon Jóskám, ma három halottam van, elsiratom neked: az ides elment Bandinkhoz. Szegényt az érmindszenti naív olá asszony így búcsúztatta el ahogy nyolcvan évével, két hét előtt jött a Bandi sírjához, a hatvanéves fiacskájának végső bölcseiéhez: .Áldott a főd, tekintetes asszony, mindenütt befogadja az embert.’ Ezt mondta neki. Szegény ídes tíz napig hordta magában a paraszt szót s csak pénteken mesélte el Lajoséknak, hogy: , most már jól vagyak, el merem mondani, képzeljétek...’ Pénteken elmesélte s vasárnap a legaranyosabb, a legköltőibb libbenéssel lépett át a földi létből, az itthagyott halhatatlanságon át a végtelenbe, hol kitárt karokkal s örömmel, siet el költő fia[.. ] .Örüljünk ides, jó itt, jobb muzsika, mint kint a zavaros, fájó kakofonia.’

Tibi is meglépett. Képzeld, Pólya Tibor, igen. Szeretted, nagyszerű volt és ragyogó. Egyszer végignéztem Szolnokon a műtermében, ahogy egy tájképet csinált. Nem úgy dolgozott, mint te. Folyton odapillantottál az életre s a kezed utána ment a pillantásoknak. Tibi a vásznat feltette az állványra s elkezdett szénnel fekete határokat vetni, aztán kitöltötte figurákkal s kész anyaggal, mint egy játékos gyermek, aki építőkockákkal dolgozik. Nem is nézett a távolra, benne volt a kész forma, csak kirakta igazán. [. . .] Egyikőtök sem akart testi szorgalmas lenni, mindnyájan rábíztátok a zsenitekre a szorgalmat.” Móricz Zsigmond: Mindig rajzolt. Pesti Napló, 1937. dec. 1.

131. Móricz Virág: i. m. 124.

132. „Már megint úgy nevetgélünk, mint körülötte szokott az ember. Milyen váratlan fura ötletei vannak.

S milyen nagy festő.- Csak még szegény Bandi hiányzik, - mondja s a Halottak élén kötetbe néz.- No, ő itt van, mert jobban él, mint életében. Nagyobb a hatása ma. Most jött ki róla egy könyv, az erdélyi ref. püspök írta, remek tankönyv Ady költészetéről.- Az ember jobban hat halála után, mert nem látják — mondja csöndesen —, de mi még várjunk ezzel a trükkel - szól és összenevetünk.” Móricz Zsigmond: Fehér fehérben. Az Est, 1927. márc. 31.

133. „Rengeteget dolgozott, hiszen a termékenység rendesen egyik velejárója a zseninek. Ha leült a kávéházi asztalhoz, néha beszélgetés közben is rajzolgatott. Számtalan zseniális kis firkantása van szerteszórva, különösen párizsi tartózkodása idejéből.

Mit festett? Voltaképpen a naplóját. Saját magát, a családjának tagjait, a barátait. Tárgyakat, amelyeket jól ismert és szeretett, helyzeteket, hangulatokat.” Hunyady Sándor: 80 éve született Rippl-Rónai József. Híd, 1941. jún. 1.

134. Takáts Gyula: Rippl-Rónai József otthon. Tükör, 1941. 569.

13;. Takáts Gyula: i. m. 571.

136. A kis kötet előszavában írta: „1961. május 23-án a Munkaügyi Minisztérium 503. sz. helyi ipari iskolája vette fel Rónai nevét. Május 24-én pedig a Róma villa falán dr. Németi László felavatta a Medgyessy-bronzplakettel díszített vörösmárványt, amelynek szövege a következő:

Itt élt s Rónai háza marad már mindig e hajlék,

Kertje se hervad! Mélytüzű képei őrzik időtlen.

Emlékére azért álljon e tábla is itt!

3°7