Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatai (különös tekintettel a somogyi sajtóra) 2. közlemény
I94i-es cikkét Takáts azzal zárta, hogy Rippl-képeivel sok-sok lírai vallomás szólal meg a múltból a ma élő kaposiaknak, sóik meghitt jegyzet a tájról. Öntudatos vidéki művésznek látta, akinél a vidéki „íz általános emberi és kitűnő eszközökkel a világnak vetített”. Életében és alkotásaiban állandó művészi cél volt: szolgálni, táplálni, színezni az „örököt”, anélkül, hogy elszakadna talajától és önmagától.138 Ez az eszmeiség meghatározta Takáts, a költő és a festő kontaktusát. Mézöntő című kötetének versei két Rippl-Rónai-évfordulót, halálának huszadik és harmincadik évét fogják át. Takátsot különösen az utóbbi erősítette meg abban, hogy követnie kell „első” mesterének út- és iránymutatásait. Emlékeit idézve látta ott mentorát színes krétával a „lila” bazalt útelágazás közepén, vad- gesztenyék üde zöldjében. Verset is írt: De Ö, elhagyva a gesztenyés álét, az ősz fürtök helyett az ifjú szép aranyló szárnyán mosolyát derítve, mint hajnal kél örökbe lényegítve. A szikrázó táblák új síkjai mérik s repítik bátor vásznai útján, mely láthatatlan beleszőve Véle együtt csak nő a tág időbe . . . (Harminc év?) Visszhangzik itt némiképp Babits A festő halála című versének Rippl- Rónai értékelése, de ennél érdekesebb, hogy mit adott a harmincadik évfordulón „első” mestere Takácsnak? Újra olvasott Emlékezéseiben igazolását, megerősítését találta költői szemléletének, annak, hogy a világ jelenségeit atomjaira kell bontani, s a részeket úgy összerakni, hogy az sűrítse a valót és megmutassa a mindenki számára lényegest. Rippl-Rónai képei és írásai újabb impulzust adtak arra, hogy fontos költői feladat a meghitt emberi hangulatok, pillanatnyi cselekvések rögzítése. * * * Kitűnő megfigyelése volt Halász Gábornak, hogy a stílusoknak (és az alkotóknak) kétszer kell megküzdeniök az elismertetésért: amikor uralomra jutnak és amikor bukásuk után ösztönös ellenszenvet kell legyőzniük.139 A Rippl- Rónai által is képviselt irányzat a század elején egyértelmű az újjal, a merésszel, az előítéletek megvetésével, hogy később ízléstelenséget, divatjamúltságot fémjelezzen. De ítélhetünk-e csak az utóbbi alapján? Nem azt kell-e megvizsgálnunk, hogy miért mozgatott meg annyi szellemi erőt - nyugodtan mondhatjuk, a világban - ez a piktúra? Nyilván azért is, mert a művészeti célók egy-egy korszakban kevésbé atomizálhatok. Együttes, közös feladatként állottak írók, költők, zeneművészek, festők, szobrászok előtt. Csak olyan egyéniség emelkedhetett az átlagos fölé, aki összefoglalta és kifejezte számosak törekvését. Rippl-Rónai megtette ezt. Mindent összevetve viszonylag kedvező helyi színezettel étkezett a magyar művészvilágba, hiszen Párizsban sociétaire-ré választották, ami a századforduló előtt a legnagyobb kitüntetések egyike az „artistes intelligents” körében. 303
