Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatai (különös tekintettel a somogyi sajtóra) 2. közlemény
* * * A festő halálának io. évfordulóján rendezett tárlat hasonlóképpen hatott Móricz Zsigmondra. Mindig rajzolt című cikkéből tudjuk, hogy mily megdöbbentő hatása volt Rippl szállodai papírra „firkált” a miniszterhez címzett levelének, amikor az író még kuítuszminisztériumi gyakornokjelölt volt. A hivatalos rendet, tekintélyt semmibe vevő magatartás vázolásával együtt említi három találkozásukat. Először a Japán kávéházban kísérelte meg lerajzolni Móriczot („kereslek” szóval szakította meg a munkát), majd a Hangliban kockás papíron (a modell kritikája: „Csak magadba vagy szerelmes Jóskám”), végül a New York kávéházban sikeredett egy mű, ráírva: „Móricz Zsigának, míg jobb nem lesz.” Móricz a festő vitalitását, bohém életszeretetét helyezte legmagasabbra. A kevéssel megelégedő, de mindent mélyen átérző művészt. „Egy piros vagy sárga svájci sapka kilobbantotta a szép fej formájában a megelégedett öröm bokrétáját. A ritkán söpört műterem a Gellért tövében varázskert volt, ahol csak angyali szózat született, édességes vidámság, érthetetlenül szívcsiklandozó csoda- színiek. Még élnek a színeid Jóskám, kedvesem, egy piros kislányodba ott az ablak előtt a harmadik teremben, valósággal fiziológiai szerelem ébredt bennem, ahogy csak néztem, s újra visszanéztem rá a te szemeddel, a te szépséget látó, szépségtermő jó öreg szíveddel.”130 A vitalitás közössége mellett Ady Endre kapcsolta őket eltépheted énül egymáshoz. Amikor, már a poéta halála u-tán, az egyik tárlaton meglátta Rippl- képét a költőről (a furcsa, mámoros, kidülledt szeműt), megjegyezte, mennyire haragudott Ady a képért és mégis mennyire igaz.131 S akkor is, amikor betegágyánál látogatta a festőt, verseiről beszélgettek, hogy mennyire él, hat halála után.133 Szinte törvényszerű, hogy 1937-i cikkében is megemlékezett róla. Mindig rajzoltál - summázta találkozásaikat Móricz, így is kifejezvén, hogy Rippl-Rónaiban olyan művésszel kötötte össze a sors, akinek az élet munka - a festés, rajzolás pedig a lét értelme volt. „HAJNAL KÉL ÖRÖKBE LÉNYEGÍTVE” Születésének 80. évfordulója már háborús évekre esett. így kevesebben foglalkoztak vele. A Nyugat nagy nemzedékéből barátai már meghaltak, az újabb generációból pedig Szabó Lőrinc mellett Hunyady Sándornak volt jó személyes nexusa vele. Hunyady jellemzése szerint a festő kreolbőrű, barnaszemű feketehajú, zömök férfi volt. Tüzes, színes. Szerette, ha meglátszott rajta foglalkozása. Nagy kalapot és hosszú hajat viselt, lavalliere nyakkendőt, bársonykabátot. ö is megemlíti, hogy sokat dolgozott, de ezt a termékenységet a zseni velejárójának tartotta. Hunyady emlékező írásának egy passzusa kiemelést érdemel, az, ahol művészetének francia orientációját, nemzeti és nemzetközi jellegét hangsúlyozta (természetesen mások is írtak már erről, de 1941-ben ennek a piktúrán túlmutató vonatkozásai voltak): „A franciáktól tanult és kultúrájának alapja végig francia maradt. De amikor Párizsból hazakerült, mégis sokat formált rajta a magyar föld alakító ereje. Minden országnak megvan a maga sajátos színe nemcsak a térképen, hanem a valóságban is. Franciaország szürkés-zöld, mint a speciális zöld festék, amelyet nevével elkereszteltek. Különösen Normandia ilyen és a Szajna tájai, Páris, ahol a művész élt. A mi színeink tüzesebbek és vastagabbak, így aztán attól kezdve, hogy itthon élt, Rippl-Rónai festői nyelvének 301
