Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatai (különös tekintettel a somogyi sajtóra) 2. közlemény
rikai művészeti író Martin Birnbaum érdeklődését, ö vállalkozott azután arra, hogy NewYorkban megszervezze azt a reprezentatív tárlatot, amelyen Ausztria, Csehország és Magyarország legjobb grafikusait mutatták be. A Berlin Photographie Company megbízásából gyűjtötte 1913 nyarán az anyagot, Olgyai Viktor és Pogány Kálmán segítségével. A megnyitásra dec. 6-án került sor. Birnbaum írta a katalógust, amelyben külön kiemelte Rippl-Rónai teljesítményét, méghozzá úgy, hogy irodalmi párhuzamba állította: „Igazi csapongó, magyar vér- mérséklete van és minden egyes rajza, vázlata, sőt egyetlen ülésnél készített festménye olyan ihletről, tüzes lelkesültségről tesz bizonyságot, amelyre csupán Petőfinek egy honfitársa képes.”84 A művész munkásságának alapos áttekintéséből érthető, hogy amikor évekkel később Birnbaum könyvet írt a három közép-európai ország grafikájáról, akkor abban hírnevéhez méltón foglalkozott Rippl-Rónaival. Exhibition of contenparay graphic art in Hungary, Bohemia and Austria című (New York, 1921.) kötetéről az Új Somogy hasábjain Martyn Ferenc közölt ismertetést.85 Dicsérte a szerző felkészültségét és jártasságát, s joggal, mert Martin Birnbaum tényleg alapos áttekintést adott az idegen olvasóknak, a korabeli hazai képzőművészet minden jelentős alakjáról és csoportosulásáról megemlékezett: Csók István, Kernstok Károly, Vaszary János, Olgyai Viktor és a Nyolcak művészete kapott tág teret. Mindezt azért kellett előre bocsátani, hogy világossá váljon, milyen összefüggésekből emelte ki Martyn a somogyi festőről szóló részt: „Nagyon részletesen és első helyen ír Rippl-Rónai művészetéről. Megemlíti Puvis de Chavannes-t, Cézanne-t, Gauguin-t (a szövegben sok a sajtóhiba - L. A.), kikkel együtt indult útnak a mester. Ezt mondja: so completely assimilated the Hungarian National Gallery at Budapest, and the drawings and lithographs of that period, might well mistaken for french worts by artists like Toulouse-Lautrec or Valloton.88 Megemlíti a mester .Emlékezéseim’ című könyvét, melyre fordítót fog keresni. Ezután hosszasan ír kaposvári otthonáról, életmódjáról, környezőiről, munkásságáról - mindezt oly közvetlen hangon, hogy egy elbeszélés érdekességével hat. Sajátságos, hogy a külföldi Rippl-Rónairól mindig, mint koloristáról beszél - Birnbaum is. A mester művészetében mindazt, ami feltétlenül magyaros, a színekben találja meg, bár közvetlenül utána megcsodálja pasztellfestményeiben a rajzolót, azután az iparművészt, a tervezőt.” A cikk zárómondatának részlete érdekes még: „A könyv .. . többek között Rippl- Rónai mester arcképével van díszítve.” * * * Beck Ö. Fülöp az első között méltatta 1926 nyarán a magyar művészet szempontjából azt az eseményt, hogy Rippl-Rónai egyik önarcképét a firenzei Uffizi Képtár elhelyezte a világ nagy festői sorozatában. A szobrász értékelésében a hangsúly a nemzeti és internacionális jelleg kettősségére került: „a készülődő új törekvések légkörében, azt annyira felszívja, hogy már-már elszakadnak a szálak, melyek a hazai művészetünkkel összefűzik. De a kaposvári években újra megtelik a magyar etnikum zamatjával.”87 A KÚT társelnökeként elért sikerei nemcsak itthon, illetve Európa művészeti centrumaiban, de a tengerentúlon, az Egyesült Államokban is nagy visszhangot keltettek. Az amerikai 290
