Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Kelemen Elemér: Somogy megye népoktatása (1871-1880)
és a kizsákmányolt osztályok ugyanakkor - más és más, de végső fokon mindenképpen szubjektív okokból, rövidlátóan - nem érzik lényegesnek és sürgetőnek ezt az igényt. Ez a magyarázata annak a kettősségnek, amely a megyei vezető körök magatartását és a megyei közigazgatás tevékenységét - a nemtörődömség és a legerélyesebb hatósági fellépés végletei között - korszakunkban jellemezte, s amelyből végül is mindinkább az utóbbi kerekedik felül, hiszen az uralkodó osztály kevésbé előrelátó csoportjai is - helyzetükből érthetően - hamarabb ébrednek rá arra, hogy objektíve érdekeltek a közoktatás megteremtésében. De ez a magyarázata annak a burkok vagy nyílt ellenállásnak is, amelyet a parasztság - és esetenként az érdekeivel azonosuló helyi elöljáróság - a számára alig használható ismereteket nyújtó, életidegen iskolával, az anyagi terheit közvetlenül és - munkaképes gyermekeire igényt formálva - közvetve is fokozó iskolafenntartással, tankötelezettséggel szemben hosszú időn keresztül tanúsított; s - amint erre később is utalunk - a maga módján harcolt a „neki való” műveltségért, a nép iskolájáért. A tanügyigazgatás centralizációja ebben az összefüggésben válik végül is objektíve haladó lépéssé, s így értékelhetők pozitívan - a polgári közigazgatás gyakorlatával szemben kialakult minden szubjektív fenntartásunk ellenére is- mindazon intézkedések - az iskoláztatási kényszer, a bírságolás és a büntetések bürokratikus behajtása -, amelyek a polgári közoktatás kiépítését, megerősítését szolgálta. Ez az ellentmondás és a belőle következő - a polgári tanügyigazgatás történetén is végigvonuló - dilemma azonban sokszor váratlan, groteszk helyzetekben nyilvánul meg itt féltárt anyagunkban is, megnehezítve az objektív állásfoglalást a bemutatott jelenségek megítélésében. Ezért kell hangsúlyoznunk azt is, hogy - bár a konkrét eseményekben megnyilvánuló látszat ezt mutatja - itt valójában nem a helyi közigazgatási apparátus és a helyi lakosság, hanem - a központi hatalom és a helyi érdekek ezen konfliktusában másodlagosan megnyilvánuló módon - az egész rendszer belső ellentmondásáról van szó. Ez az ellentmondás pedig ezen a szinten, egy adott helyi társadalom szintjén - s a tőkés társadalom viszonyai között egyáltalán - feloldhatatlan. A rendszer itt - és főképp ekkor - megmutatkozó ellentmondásai ugyanakkor korántsem elégségesek még ahhoz, hogy magában a rendben bármilyen érdemi változást idézzenek föl. I. A tanfelügyelő tevékenysége és közigazgatási-hatósági kapcsolatai (jSyi-iSyó.) E tevékenység megítélésében az 1868: 38. tc.-nek a tanfelügyelő fő feladatait - a kialakuló tanfelügyelői intézmény funkcióit - meghatározó 128. §-át tekinthetjük reális alapnak.25 Azt vizsgáljuk, hogy egy tanfelügyelő, az adott körülmények között - az 1870-es évek Somogy vármegyéjében -, milyen mértékben tudott, tudhatott megfelelni a törvény „elvárásainak”; mi volt munkájának a hatása, hogyan építette ki kapcsolatait, ill. milyen akadályai voltak célszerű és zavartalan működésének. A 128. § első pontja a tanfelügyelő iskolalátogatási és felügyeleti kötelezettségét fogalmazta meg: „a tankerület területén levő összes, úgy községi, mint felekezeti és magán alsóbb és felsőbb népoktatási tanintézeteket évenként legalább egyszer meglátogatja, s a törvénynek azokban való pontos végrehajtására
