Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Stier Miklós - Szász Zoltán: Új- és legújabbkori helytörténetírásunk módszertani kérdéseihez
tőségű vállalatét a Fővárosi Levéltár, másokat a területileg illetékes megyei levéltár, részben pedig az egykorú vállalat mai jogutóda őrzi. Olyan vállalatok esetében, amelyek 1848 előtt keletkeztek, az anyaggyűjtés során az Országos Levéltár feudáliskori, 1848-49-es és abszolutizmuskori anyagában, a dualizmus és az ellenforradalmi korszak időszakára a Földművelés- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumok irataiban, az 1945 utáni időszakra pedig az Űj Magyar Központi Levéltárbán őrzött minisztériumi anyagokban is kutatni kell. A nagyvállalatok megmaradt iratai az államosítás után az Országos Levéltárba kerültek, a kisebbek iratait a területileg illetékes levéltárak őrzik. Viszonylag sok elsődleges forrás maradt fenn az üzem, mint tőkés vállalkozás vezetéséről, menetéről. Részvénytársaságok esetében a közgyűlési jegyzőkönyvek, az igazgatóság rendszeres üléseinek jegyzőkönyvei, üzleti jelentései. Fontos források az ingatlan adásvételi, szindikátusi, kartell-, szabadalmi, szolgálati szerződések. Sokszor találunk más vállalatokra is hasznos információkat, pl. a kartelltárgyalásokra vonatkozó anyagoik között. Az értékesítéssel esetenként eladási, illetve exportosztályok foglalkoztak, ezek anyaga a piaci viszonyokra, szállítási gondokra, kiviteli engedélyek beszerzésére, a vállalat összforgalmá- ra nyújt tájékoztatást. A vállalatok jogi képviseletét, az adózás ügyeit a jogügyi osztályok intézték. Iratai között a peranyagok mellett a cégbírósághoz intézett beadványok, a szakvélemények és szerződéstervezetek a leggyakoribbak. A könyvelőségek feladata volt a gazdálkodási eredmények nyilvántartása. A bevételek és kiadások, a rentabilitás, a mérlegkészítés iratai a vállalat gazdálkodásának fontos forrásai. Az ügyvezető igazgatóságok irataiból főként a különféle jelentések, javaslatok, a hatósági gyárvizsgálatok jegyzőkönyvei hasznosíthatók. Az ún. műszaki osztály iratai elsősorban a termelésre, a technológiára, gépbeszerzésekre, a gazdaságosság műszaki oldalaira nyújthatnak tájékoztatást. Az üzemek munkásainak, alkalmazottainak helyzetét főként a személyzeti és munkaügyi osztályok változatos iratanyaga tükrözi. Létszámkimutatások, kartotékok, bér- és fizetési jegyzékek, az órabér és akkordbér iratai tartalmazzák a bérezés alakulását, az üzem dolgozóinak jövedelmét, az esetleges szociális juttatásokat. Az első és második világháború alatt a hadiüzemi parancsnokok is foglalkoztak személyzeti ügyekkel, irataik - ha fellelhetők - a munkásmozgalom és a háborús gazdálkodás szempontjából rendkívül fontosak. A levéltári források mellett a nyomtatott források nyújthatnak közvetlen információkat. A különféle kompasszok, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok évi mérlegadatait közük. A személyi összefonódások vizsgálatát ezek közül a Leonhard Compass (német) teszi lehetővé, mivel annak jó névmutatója is van. A már említett szakfolyóiratok gyakran szolgálnak közvetlen információval a vizsgált vállalatról, s méginkább várhatunk adatokat a helyi lapokból. A gyárak kiadványai, az üzemek lapjai, évkönyvük, árjegyzékek, reklámok adatai kellő kritikával ugyancsak felhasználhatók. (Ipari termék esetében pl. többnyire nem azzal kell számolni, hogy a reklámanyag, vagy ismertetés valótlant állít, hanem inkább azzal, hogy bizonyos paraméterekről nem szól, vagy csak általánosságokban beszél. A termékek gyengéjét pedig hallgatás kíséri. A tőkés piac írott és hallgatólagos szabályai szerint a konkurrencia sem bírálja közvetlenül a kérdéses gyártmányt, általában csak a belső anyagokból, hatósági iratokból közvetlenül vagy szakemberekkel való konzultációk útján állapítható meg egy termék valóságos műszaki értéke és helye.) 17
