Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Kanyar József: A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
Az 1977-es esztendőben ugyanezen objektumokban a látogatottság emelkedése globálisan 10%-ra volt tehető!) Miután a tervek becslései szerint a balatoni csúcslétszám 640-650 ezer ember volt, ezt a számot a parti települések - így a somogyiak is - már 1974-ben elérték kívánatos volt c tervek figyelembevételével - egy új regionális rendezési terv elkészítése (3 vagy 4 ötéves terv időtartamára), miután a rohamos növekedéshez szükséges fejlődés már aligha képzelhető el jelentős beruházások nélkül. (De a Tó üdülési struktúrájának a fejlődéséről szólva - ha a tervezett [1980. évi] arányokat és a bázisidőpont /1960. évi/ arányait a közbeni esztendők tényszámaival egybevetjük - megállapíthattuk, hogy az üdülési férőhelyek száma 1960-74. között csupán csak a Fonyód-Balatonfenyves térségben növekedett a BKFP tervétől ellentétes irányban, Balatonmáriafürdő és Keresztár térségében azonban már tervellenes csökkenésről beszélhettünk.) * * * Fürdőkultúránk szocialistakori szakaszában nézzük meg, hogy a mező- gazdaság - a tájkörzeti termelési és ellátási struktúra kialakításában - menynyit és mennyiben lépett előre? A táj mezőgazdasági örökségének már a korábbi korszakban is tárgyalt három összetevője 1945 előtt közvetlenül, a földosztás és főleg az 50-es évek második felétől pedig közvetve éreztette gátló hatását. E negatív hatások részletes, illetve teljes megszüntetése már csak a szocialista mezőgazdaságnak és a céltudatos területfejlesztési politikának válhat feladatává. A törekvések érvényesülésének már láthattuk a nyomait az 1962-66. közötti művelési ág változások következtében. A kert és a gyümölcs, valamint a szőlő részesedésénél már felfedezhettük a Bogiári Állami Gazdaság viszonylatában robbanásszerű növekedést, az 1895-ös 100-nak vett részesedési arány 1962-ben 724,6-re, 1966-ban 767,2-re, a szőlő pedig 117,0-ra, illetve 141,8-ra növekedett. Ám felfedezésünk örömébe csakhamar némi üröm is vegyült, miután azt a szántó és a rét területének más, az agrártermelés számára közvetlenül nem szolgáló ágazatok javára történő csökkenése kísérte. A szántó még az 1962-es adatokhoz képest (40,3%) is csökkent valamivel (39,9%), a rét pedig az 1935-ös állapotokhoz képest csökkent, a terület 5,8%-ról 5,2%-ára. Ez a degresszív folyamat nemcsak a pamti községeket érintette közvetlenül, hanem a Veres Péter által mögöttesnek érzett, következésképpen a hinterlandul szolgáló területeket is, amelyeknek az ellátási jelentőségét aligha kell külön ecsetelni. Hogy e táj művelési arculata átalakulóban van, abban kétségtelenül nagy a szerepe a Balatonboglári Állami Gazdaságnak és a többi mezőgazdasági szocialista nagyüzemnek, de a közöttük lévő és termelő háztáji kisüzemek és a ,,Balaton-kerteknek” is. A szerep érzékeltetésére álljon itt a következő adatsor arról a területről, amely azonos a 7. táblázat területével (lásd 8. táblázat!). A kérdés jelentőségével már a második világháború előtti agrártörekvések is tisztában voltak. A kapitalista tőkés és paraszti agrárgazdaságok termelése azonban éppen akkor stagnált - a kapitalizmus utolsó esztendeiben -, amikor a balatoni üdülőövezet és fürdőkultúra fellendülése következett be hazánkban, ennélfogva a Tó környéki mezőgazdaság nemcsak az üdülőövezet számára termelt, hanem más piacokra is, jóllehet - a közlekedési viszonyok javulása kö176
