Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Kanyar József: A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
jeléti Minisztérium égisze alatt működő Balatoni Intéző Bizottsággá, amelynek tagjai lennének: i. a minisztériumok, 2. az Országos Nemzeti Bizottság, 3. : partmenti megyék főispánjai és alispánjai, a 4. a parti megyék nemzeti bizottságai, 5. az Elhagyott javak Kormánybizottságának, 6. a Szakszervezeti Tanácsnak, 7. az Egészségügyi Tanácsnak, 8. a Magyar Orvosak Szabad Szakszervezetének, 9. az OTI, a MABI és a Székesfővárosi Segítőalapnak, 10. a Balatoni Szálloda- és Panziótulajdonosok Egyesületének, 11. a Balatoni Gyógy- és Üdülőhely: Bizottságoknak, s 12. az IBUSZ-nak a kiküldöttei. A felszabadulás utáni újjáépítés lassú folyamatában az 1948-as esztendő azonban már mindenképpen jelentősnek mondható! A lassan növekvő idegenforgalom 1949-ben már megközelítette a háború előtti vendégforgalom nagyságát, különösképp nagy szerepet játszott a déli parti települések közül e tekintetben: Fonyód, Balatonboglár, Balatonföldvár és Siófok. E növekedés új elemeként ét tényezőjeként, de alapvető meghatározójaként is - ekkor indult útjára a szak- szervezeti vagy vállalati üdültetés hatalmas folyamata, amely hosszú időre szinte alapját képezte a belföldi idegenforgalomnak. A szervezett üdültetésnek így vált legfőbb bázisává a Balaton, a tóparti szállodák és panziók javarészt a szakszervezetek és a vállalatok kezelésébe kerülve. E korszak volt a határkő a tavi vízisportok újjáéledésének is. A háború események - köztudottan - a sporthaj ó-állomány nagy részét is elpusztítottál A bátor aknaszedők munkája után - a Magyar Vitorlás Szövetség 1947-től újr rendezhette a sorait és versenyeit. Tevékenységük nyomán, valamint a szakszer vezeti és vállalati üdültetés fellegvárainak a kiépülése után - sok-sok üdülőhelyen nyitottak az üdülők részére vitorlásiskolákat. A SZOT vitorlás sétahajóin p dig ezrek és ezrek ismerkedhettek a vitorlázás örömeivel, aminek következtében e sportágnak háború előtti exkluzivitása véglegesen felszámolódott hazánkban. * * * A szocializmuskori fürdőkultúra történetében másfél évtized múltán kardinális változások történtek. A korszak vízválasztója az 1957/58-as esztendők voltak. Az első terveket - 1957-ben - az Építésügyi Minisztérium készítette a VATI-val, amelyet két kardinális szervezeti lépés követett. A fejlesztés megvalósításának és tervszerűségének legfőbb zálogaként az ÉM 1957 márciusában balatoni főépítészt nevezett ki, s vele párhuzamban pedig újjászervezte a Balatoni Intéző Bizottságot, amely előbb a KPM alá, 1964-től pedig a Minisztertanácshoz tartozóan az Országos Idegenforgalmi Hivatal alá tartozott. Amikor pedig az OIH 1967-ben megszűnt, feladatát és jogkörét a belkereskedelmi miniszter vette át. Ezekben az esztendőkben készült el a Farkas Tibor és munkatársai által kidolgozott Balaton-környék regionális tervezete (BRT), amelyet a kormány 1023/1963. sz. határozatával hagyott jóvá. Az Országos Tervhivatalhoz elkészített, s 20 évre szóló (1960-1980) fejlesztési terv 73 tókörnyéki települést magában foglaló 300000 kh területen kívánt biztosítani - a jelenlegi állapotok háromszorosára tervezetten - kulturáltabb üdülési, gyógyfürdőzési, kirándulási és sportolási lehetőségeket. A terv a déli-parti községekben az üdülési létesítmények férőhelyének 65,75%-os növekedését az alábbiakban tervezte:
