Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Kanyar József: A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
községi bírók, a jegyzők, s a képviselőtestületek kiküldött tagjai. Rajtuk keresztül érvényesíthette a helyi lakosság, főképp a helyi hatóság a maga jogos vagy kevésbé jogos igényeit. A fürdőegyesületeknek kellett kapcsolatot tartaniok - alapszabályszerűen is - a községi elöljáróságokkal, a magán- és a közérdek összehangolása érdekében. Különösképpen azoknak az egyesületeknek kellett e körülményekre figyel- mezniük, amelyeknek az érdekeltségi területe több km-re feküdt a községi ön- kormányzat központjától. Az egyesületek egy része - évek hosszú során - költségvetés nélkül működött, alapszabály-ellenesen. Sok energiát fordítottak arra a hatóságok, hogy az ilyen egyesületek életét a törvényes keretek közé szorítsák. Az egyesületeknek területi érdekeltségüktől függően kisebb-nagyobb volt a létszámuk, ennél fogva súlya és hatékonysága is más és más volt. Egymással versengve sokszor hasznos energiát tudtak kifejteni az üdülőkultúra növelése érdekében, nemegyszer azonban sok szomszédvári vitának és energialecsapoló rivalizációnak estek áldozatul a Balaton-kultusz nagyobb kárára. Az üdülőegyesületek sorában tartjuk számon a gyógyfürdő egyesületeket is. Ezeknek csak azokra a fürdőhelyekre engedélyezték a működését, amelyek gyógyfürdő jelleggel rendelkeztek. Alapító tagjainak - a kaszinókhoz hasonlóan - too pengőt kellett fizetniük. Javarészt fővárosiak voltak a tagjaik, nemegyszer közgyűléseiket is a fővárosban tartották. A gyógyfürdő egyesületek - a közönséges fürdőegyesületektől eltérően - tisztikarukba választották a fürdőorvost is, aki részben közegészségügyi tanácsadóként, részben pedig hatósági közegként fejtette ki tevékenységét soraikban. Külön színfoltot jelentettek az egyesületek sorában a fürdőkaszinók. Ilyenek működtek a déli parton: Balatonföldváron (1932, 1939) és Balatonlellón (1933). A kaszinókat klubszerűén működtették az egyesületek vezetői; a fürdő- közönség müveit osztályának olyan érintkezési központjaként, amelyek a társas szórakozás mellett közművelődési és hazafias célokat is szolgáltak. Céljaik elérésére zeneestélyeket, kiállításokat, kerti ünnepélyeket, kirándulásokat, teniszjátékokat, tombolákat, s különféle sportversenyeket rendeztek. Az alapító tagoknak 100 pengő tagdíjat kellett lefizetniük belépésük alkalmából. A kaszinók választmányai - exluzívabb jellegüknek megfelelően - csak két tag ajánló aláírásával vehettek fel új tagokat. A tagfelvételi kérelemről titkos szavazással döntöttek a választmány tagjai. Az 1932-ben alakult ,,Balaton) öldv ár Üdülőkaszinó Egyesület”-nek 21 alapító tagja közül csupán 2 (a fürdőorvos és az építészmérnök) volt helybeli, valamint az illetékes járás főszolgabírája és postafőbiztosa a járási székhelyről, a többi fővárosi volt. Foglalkozás szerint az alapító tagok közül 4 volt az ügyvéd, 2 a mérnök, 2 a kereskedő, 2 a cégvezető, 3 az igazgató, 3 a tisztviselő és egy a szállodás. i934^ben már a második kaszinó is megalakult Balatonföldváron 29 taggal: Hungária néven. Ennek már 17 tagja volt helyben, s egy a megyeszékhelyről, ii pedig Budapestről. E kaszinótagság között is, az előbbihez hasonlóan 3 volt 164
