Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)

Kanyar József: A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai

Balatonberényben 5, Balatons zeni es en 10, Balatonlellén 15, Siófokon 20, Ba- latonföldváron pedig a legmagasabb: 25 fillér.)

A főidényben a legmagasabb díjat Siófokon és Balatonföldváron szedték: 50 fillért, Balatonlellén és Balatonbogláron 30-30 fillért, Balatonszemesen, Fonyódon, Balatonszárszón, Zamárdin és Balatonifenyvesen 20-20 fillért, Jan- kovioh-telepen 16 fillért, Balatonberényben, Szántódon és Balatonmárián pedig 10-10 fillért.

Az üdülőhelyi díjak sorába tartoztak a nem állandó lakosú villatulajdonosok átalányösszegei is, amelyek öt családtagig - az üdülőhelyek színvonalától függően - 4-20 pengő, 5 családtagon felül pedig 6-40 pengő voltak. E tekintetben is a legmagasabb átalányösszeget (40 pengőt) Balatonföldváron fizették, Balatonbogláron, Balatonszárszón és Balatonlellén 30-30 pengőt, a legkisebb összeget pedig Jankovich-telepen: 6 pengőt.

De nemcsak a községi, hanem az üdülőhelyi költségvetések is szerényeknek voltak mondhatók. Legyen példának elegendő - de általánosíthatóan is elfogadható - Balatonmáriafürdő 2000 pengős 1934. évi üdülőhelyi költségvetése, amelyből utcaöntözósre mindössze csak 300, közkút-létesítésére 300, lámpabeszerzésre és közvilágításra ugyancsak 300 pengő fedezet jutott, parkírozásra és fásításra is mindössze 700 pengő. E költségvetéseket terhelték rendszerint az üdülőhelyi pénztárnoknak és ellenőrnek, nemegyszer a fürdőkáplánnak és a harangozónak is a tiszteletdíjai. E költségvetésekben jelentős összegeket biztosítottak - csaknem minden üdülőhelyen - a teniszpályák működtetésére.

Megvizsgáltuk Balatonberény üdülőhelyi költségvetésének is az alakulását az 1933-as esztendőtől kezdve. Ez a Balatonmária-fürdőnél kisebb település és üdülőhely 1933-ban még csak 651 pengős bevétellel és kiadással készítette el költségvetését, amely az utolsó békeesztendőre: 1938-ra már 1191 pengős bevételre és 768 pengős kiadásra emelkedett. A háború utolsó esztendejére: az 1944-re készített költségvetés összege pedig már elérte a 6440 pengőt. E háborús költségvetés összegének hirtelen növekedése már természetesen összefüggésben volt az általános drágulással, a munkabérek emelkedésével és az inflációval is.

Még e viszonylag magasabb költségvetésnél is, a marcali járás főszolgabírójának sajnálkozva kellett megállapítania a szerény költségvetési tételek láttán, hogy a fürdőhelyi bizottság az utak, a közterek és a gyalogjárdák fenntartására semmit sem tudott fordítani, parkfenntartásra is mindössze 200 pengőt, portalanításra pedig 500 pengőt. Az öntözést is csak a község vizeslajtjával tudták elvégeztetni. Az utak, a terek világítására mindössze csak 200 pengőt tudtak előirányozni és szinte szégyenkezve írta le az indoklás egy pár új petróleumlámpa beszerzésének a szükségességét. Az utak, a terek tisztántartására is csak 300 pengőt tudtak előirányozni, szemétkihordásra pedig mindössze 40-et. Az üdülőstrand fenntartására 360 pengőt, új kabinok létesítésére pedig 1500 pengőt állítottak be. Szúnyogirtásra is csak 280 pengőt, s illemhely fenntartására 100 pengőt irányoztak elő.

A költségvetés gyógyterem és olvasóterem létesítésére és fenntartására még csak nem is gondolhatott. De nem gondolhatott az üdülőhely turisztikai lehetőségeinek a fejlesztésére, a művészeti és népművészeti törekvések támogatására sem, és nem állíthatott be egyetlen fillért sem a partvédelem és szabályozási tervekre, jóllehet a Balaton áramlása állandóan pusztította a strandfürdők part160