Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Kanyar József: A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
A Siófok adatait is tartalmazó statisztika szerint az iparosok és a kereskedők száma — a második világháború első esztendejében - négyszeresen múlta felül az 1925-ös esztendő összeírásainak az adatait. Az egyesületek közül - 1925-ben - olvasókör négyben, dal egyleti dalkör kettőben, gazdakör egyben, kaszinó ugyancsak egyben, ifjúsági egylet háromban, levente-egyesület pedig valamennyiben működött. A társadalmi, a sport és a kulturális egyesületek névsorát 1939-ben is közzétette, ha nem is hiánytalanul, a Balatoni Intéző Bizottság. Az egyesületek száma erre az időszakra már jelentősen megnövekedett. A statisztikailag hasznosítható 13 déli parti üdülőhelyen 13 leventeegyesület, 18 fürdőegyesület, 6 kaszinó, 4-4 dalkör és olvasókör, 3-5 gazdakör, tűzoltóegyesület és ipartestület, 2-2 iparoskor, sportegylet, polgári lövészegylet, vadásztársaság és 1-1 cserkészcsapat, vöröskeresztegylet, klub, legényegylet, szentegylet, hajósegylet, izraelita nőegyke, leányklub, Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, frontharcos csoport és mentőegylet, összesen 75 egyesület működött. Az egyesületek bemutatásánál már világosan érzékelhető, hogy a fürdő- kultúra mennyiben és milyen vonatkozásokban igényelte a mögöttes társadalmat, illetve mennyiben szorult rá - konkrétan - a segítségére és szolgáltatásaira. E tekintetben ugyanis más-más funkciót töltöttek be az üdülők többségét soraiba szólító fürdöegyesületek és mást a helyi lakosság egyesületei. A fürdőegyesületek, főképp a fürdőkaszinók ugyanis a telek- és a villatulajdonosok „virilistáit” szólították - rendszerint - tagságuk soraiba: a szezonnak, a fürdőidénynek az elitjeiként. A felsorolt különböző társadalmi egyesületeknek főképp a helyi lakosság egyesületeinek talán kevés közük volt az üdülőkhöz és a fürdőkultúrához, áttételesen azonban a települések kulturális életének, az emelésében, a helyi emlékhelyek gondozásában, a Tó környezetében szabott közművelődési és sportbeli tevékenységek lebonyolításában jelentős szerepet játszottak. * * * Az 1925-ös közigazgatási tájékoztató lapok és az 1930-as költségvetések adatai után átnéztük a déli parti üdülőhelyek költségvetéseit és a fürdőegyesületek adatait is a második világháború kitörésének esztendejében. Az 1933-tól már a partmenti községekhez tartozóan külön üdülőhelyi költségvetések készültek. A megyének 1936-ban engedélyezte a belügyminiszter a törvény- hatósági Balaton kultusz-alap létrehozására készített szabályrendeletet, amely egy korábbi, 1934-ben jóváhagyott partmenti építkezésekről szóló rendelet alapján a felülvizsgálati díjlak 25%-át utalta a Balaton-ikultusz előmozdítását célzó feladatok költségeire. Az üdülőhelyi költségvetések 10%-ot biztosítottak a Balatoni Intéző Bizottság részére. A fürdőtörvény alapján a gyógyhelyi (üdülőhelyi) díjakból származó jövedelmekre épültek rá az üdülőhelyi bizottságok szerény költségvetései. E díjak mértékére az üdülőhelyi bizottságok tettek évenként javaslatot, amelyeknek a mértékét a törvényhatóság első tisztviselője állapította meg, esetenként a Balatoni Intéző Bizottság véleményezése alapján. Az üdülőhelyi díj elő- és utóidényben - személyenként és naponként - az üdülőhelyek szükségleteinek, látogatottságának és vonzóerejének számbavétele alapján 5-25 fillér volt. (Pl. 159
