Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Kanyar József: A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
E korszakban aligha feledkezhetünk meg az 1885. évi 23. törvénycikkről, sem annak a vízjogra, a vízhasználatra, a vízi szolgalmakra, a vízi társulásokra és a vízi munkálatokra vonatkozó alapvető rendelkezéseiről. Ekkor szerveződtek a Tó körüli jelentős társadalmi és gazdasági egyesületek és társaságok, amelyeknek a sorát a Széchenyi István alapította Balaton Gőzhajczási Társaság nyitotta meg 1846-ban. A társaság első kerekes fahajója az Óbudán készült „Kisfaludy” volt, amely évtizedeken keresztül egyedül közlekedett a Tó vizén. A hajó pusztulásával a társaság is feloszlott, majd az 1888-ban alakult Balatoni Gőz- hajózási RT. az alakulás utáni első esztendőben bocsátotta útjára új - ugyancsak kerekes - hajóját: a Kelént, amelyet később Baross névre kereszteltek át, s amely 1921-ig volt forgalomban. A részvénytársaság végül is 1926-ban alakult át Balatoni Hajózási RT-vé, amelynek a Helka (1891), az új Kisfaludy (1909), a Jókai (1913), valamint új motoroshajóként a Csobánc és a Szigliget (1927), valamint a fából készült Csongor, a Tünde és a Sió (1929) voltak az üzemben lévő hajói. A szántcdi és a tihanyi rév között pedig - kétóránként közlekedve - motoros vaskomp bonyolította le a forgalmat 1927-től 12 perc alatt. E hajók jelentős utasforgalma 1933-ban 120704 személy, teherforgalma pedig 15060 tonna volt. Lényegében a kapitalista fürdőcivilizáció és fürdőkultúra első társadalmi szervezői is a fürdőegyesületek voltak, amelyek rendkívül agilis és tószerelmes orvosokkal (Szaploncay Manó, Korányi Frigyes), gazdatisztekkel (Spur István), birtokosokkal (Gaál Gaszton, Széchenyi Imre) és mérnökökkel (Kvassay Jenő) az élükön, jobbára e századforduló első évtizedeiben alakultak. Ezek sorát a Balatonszentgyörgyi Társaskör (1895) nyitotta meg, majd kronológiai rendben az alábbiak követték a déli parton: a Balatonföldvári Fürdőtelepesek Egyesülete (1898), a Balatonberényi Fürdőegylet (1899), a Balaton-Fonyódi Szépítési Egylet (1903) , a Balatonboglári Fürdőegyesület (1904), a Balatonföldvári Balaton Club (1904) , a Balatonkeresztúri Fürdőegyesület (1904), a Balatonlellei Fürdőegyesület (1906), a Balatonszárszói és a Balatonszemesi Fürdőegyesület (1910), a Bala- tonfenyvesi Fürdőegyesület (1911), a Fonyód Sándortelepi Fürdőegyesület (1913). E helyi fürdőegyesületek „élén” fejtették ki tevékenységüket az országos egyesületek is. Az 1904-től működő Balatoni Szövetség már rendszeres hírveréssel és ünnepélyes külsőségek között rendezett társadalmi eseményekkel kezdte előmozdítani a Balaton-ku'ltusz fejlesztését. Az 1904. augusztus 11-én Siófokon, a hölgytermében megtartott alakuló közgyűlésen a Szövetség céljául I. a Balaton- kultusz terjesztését, 2. a balatoni fürdők közös érdekeinek a megóvását, 3. a parti vagyonosodás előmozdítását és 4. a parti élet fejlesztését jelölték meg, felszólítva a fürdőtelepek vezetőit, a községek elöljáróságait, a különféle testületeket és magánpolgárokat a szövetségbe való belépésre. Az alakuló közgyűlés meghívóit három megye fő- és alispánjai, tiszti főorvosai, országgyűlési képviselői, járási főszolgabírái, mint fürdőbiztosok, valamint a part menti fürdőtelepek képviselői bocsátották ki és írták alá. A Szöveség céltudatos propagandája meg is tette a hatását. Nyomában örömmel jelenthette a Budapesti Hírlap - 1913. július 23-i számában -, hogy már felére kezdett azoknak a száma apadni, akik az Adriai tengerparton töltötték a nyarat. E céltudatos propaganda példaként említette, hogy 1913-ban az Abbáziában nyaraló 54000 fürdővendégnek több mint a fele (30000) volt a magyar. 148
