Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Kanyar József: A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai
pesség miatt - sem elhanyagolható tényező. Az összefüggően beépített partszakaszok telítettsége már 71%-osnak mondható Somogybán. * * * A fürdőkultúra fejlődését a három nagy történeti korszak határán belül további alkorszakokra bontottuk. Noha sajátos fürdőkultúrát még aligha találunk a feudalizmus korszakában, hiszen annak feltételei, hogy egy társadalomban létrejöjjön az igény a fürdőkultúra megteremtésére, az jóval későbbi történeti korszakok eredményének volt mondható. Talán nem is a hazai, hanem a külföldi utazók jelentkeztek az első üdülési igényekkel a Balaton körül. Az is igaz, hogy a fürdőkultúra kedvező földrajzi tényezői, amelyek Balatonfüred körül hajdanán kialakulhattak, még azok sem a balatoni fürdőzés lehetőségein, hanem elsődlegesen a település gyógyvízbázisán teremtődhettek meg. Mindezt tudva és hangsúlyozva megállapíthattuk, hogy a feudalizmus utolsó századaiban merőben elütött egymástól a XVIII. és a XIX. század Balaton-problematikája. Hasonlóan két részre bontható — a századforduló körüli cezúrával — a kapitalizmus fürdőkultúrájának a korszaka is, sőt 1957-ben a Balaton-programban történt kardinális változások kezdetével és a Balatoni Intéző Bizottság újjászervezésével a szocializmus fürdőkultúrájának a legújabb korszaka is. i. A Balaton a kései feudalizmus korában A Tó közép- és hódoltságkori történetének okleveles forrásai, szűkszavú leírása, s térképei aligha a fürdőkultúra kezdetleges jegyeit tükrözték elsőrenden, hanem jóval inkább a birtoktulajdon jogbiztosító szerepkörével és védelmével, a halászati és a vízhasználati jogok gyakorlásával és érvényesítésével foglalkoztak. Am okleveleink és máig is élő földrajzi neveink alapján elég sok az ismeretünk a Tó-környék népének vízszeretetéről és fürdőzéséről, erre engednek következtetni középkori okleveleink fürdőhely („ferdewhel”) és fürdőszeg, valamint a földrajzi nevek sorában a Tó melletti településeken található fürdető (Balatonfenyves), a Fürdő utca (Fonyód), a fürdőárok, a fürdőház, az úszói árok és úszói sorompó (Balatonlelle) elnevezések, amelyek azokra a falu- és határrészekre, valamint dűlőnevekre utaltak, amelyeken - főképp a kánikulai nehéz és verejtéke« munkák végeztével - mosták le magukról a szennyezettség nyomait a Tó vizében. A hódoltság időszakából a hajdani török utazónak: Evlia Cselebinek XVII. századi (1664-1666) útiemlékei az akkor még „tiszta vizű”, „kellemes ízű” „iható”, „sokféle halu” („ezernél többféle hal van benne”) Tóról, amelyen 40- 50 hajó vitte egyik várból a másikba a kereskedőket, s a korszak atyafiságát, a látogatókat, aligha tekinthető másnak, mint a tavi hajókázás keleti fantáziájú leírásnak. Aligha hihető ugyanis, hogy a Te vize júliusban jéghideg volt, s télen pedig nem fagyott be, valamint azon értesültségét, hogy a Tó mélysége 50 rőf volt (1 rőf=o,77 m), azaz 38 méter. A hódoltság alóli felszabadulás után a somogyi part vesztesége jóval nagyobb volt az északinál. Az újjáéledés is nehezebben indult e parton, s a kétféle múlt - az eltérő földrajzi környezettől is befolyásoltan - eléggé rányomta bélyegét a két part népére és földjére. Az északi parton már rég a gyümölcsös kert csodája köszöntött'' a megfogyatkozott lakosságra, míg a déli parton a hajdani életerős települések többnyire pusztákká és halászfeanyákká degradálódtak le a 142
