Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Andrássy Antal: Egy köznemesi család Somogyban a reformkorban (Noszlopy Gáspár ifjúkora)
szerkesztette Nefelejts almanachban 1832-ben, valamint a Regélő című folyóiratban több verse jelent meg. Irodalmi ismeretségei révén hamarosan kapcsolatba került a Lovassy- féle társasággal. A néhány hónapos pozsonyi tartózkodás alatt szabadelvű nézetei miatt már a bécsi rendőrség is felfigyelt Noszlopyra. Amikor a letartóztatások megtörténtek, mivel Noszlopy hetekkel korábban elhagyta Pozsonyt, nem került a letartóztatottak közé. 1836-ban Noszlopy Antal befejezte ügyvédjelölti gyakorlatát és a megye- gyűlésen 1837. január 16-án kihirdették ügyvédi diplomáját. Még ez évben anyja birtokára Szabolcsba, Okányba költözött, ahol néhány évig gazdálkodott. 1843 körül a falubeli birtokos Gorove család leányával, Annával házasságot kötött és frigyükből két leány és három fiúgyermek született. 1845 júniusától 1846 szeptemberéig Bihar megye első aljegyzőjévé választották. 1846-ban áttelepedett Somogyba és 1849-ig apai jussán Vrácsikon gazdálkodott. 1848-ban nemzetőrtiszt lett, majd 1848 végétől 1849 áprilisáig Debrecenben honvédtiszt. Gáspárral együtt részt vett Somogy megye felszabadításában, 1849, júliusáig kormánybiztos-helyettes, gyakorlatilag ő volt a megye közigazgatásának a vezetője, míg Gáspár a katona-politikai ügyeket intézte. A szabadságharc után bujdosott, majd Somogyból végleg elköltözött.47 1818. október 9-én született a Noszlopy szülők második fiúgyermeke Pál, aki hetvennégy éves korában Vrácsikon, 1892- május 17-én halt meg. Negyvenéves korában alapított családot és nejétől a thurmezei Korenika Katalintól öt fia és egy leánya született. Élete végéig az egyre fogyó családi örökségen gazdálkodott, amelyet egyre több adósság terhelt. Két kezével gazdálkodott, mivel az alig 150 holdas birtokon kevés munkaerőt foglalkoztatott. Halála után a családi szülőházat eladták gyermekei, akik közül többen köztisztviselői pályára léptek. Noszlopy Pál a középiskolai tanulmányokat nem fejezte be és már apja életében otthon gazdálkodott. Írása nehézkes és szálkás, mint akinek a keze nem szokott toliforgatáshoz. A családban a toliforgatói hagyományt gyermeke, Tivadar (1861-1921) folytatta, aki a XIX. század végén megyei főjegyző is volt és több írásában dolgozta fel a Noszlopy család történetét.48 Az 1819-ben született Amália, 1842-ben ment feleségül Madarász Lajos jákci földbirtokoshoz, a későbbi megyei adószedőhöz. Házasságukból négy kisleány és egy fiú, Andor született. Noszlopy Amália utolsó gyermeke születésénél 1850. július 31-én fertőzést kapott és három nap múlva meghalt. Máii vagy Mál- csi öccsének, Gáspárnak bizalmasa, iskolai tanulmányai alatt pedig állatainak (kutya, galambok, selyemhernyó) gondozója volt.49 1820. augusztus 27-én született Gáspár, akit 31-én Mezőcsokonyán tartottak keresztvíz alá a református parókián- Gáspár hatodik gyermeke volt a Noszlopy családnak, akit sietve kereszteltek meg rendkívül kis súlya miatt. A szülés könnyű lefolyású lehetett, amit Berzsenyi Dániel 1821. január 3-án kelt levele is bizonyít. A keresztelő szülők között ott találjuk a család jó barátait. Stephaits Gáspár kaposvári járási főszolgabíró és neje Barcza Erzsébet volt az egyik keresztszülő, akiknek néhány hónappal előbb született Pál fiúk. A Stephaits keresztszülők szinte egyidősek voltak Noszlopyékkal, és földbirtokuk sem volt sokkal több. Gáspár másik keresztszülője Hunkár László táblabíró, megyei adószedő és neje Czimmer Erzsébet volt. Nekik is nem sokkal korábban született egy fiú121
