Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Andrássy Antal: Egy köznemesi család Somogyban a reformkorban (Noszlopy Gáspár ifjúkora)
így hazamentek. A feldühödött Somssich ezután hajdúival együtt a magánlaksértésig is elmerészkedett. Noszlopy házát, miután a hajdúk körülvették, az előjövő házigazdát Somssich „megtaszította mellben” és megfenyegette. Somssich ekkor a megye főjegyzője volt. Somssich Miklós sértő módon alázta meg a nálánál tizenöt-húszszorta kisebb vagyonnal rendelkező nemesembert, Noszlopy Antalt. De ezzel még nem ért véget a határvita, mert Somssich a „ . . . bizonyos megyékre állított czövekeimet Sárdra vitette, rész szerént kihányatta.”39 1817- 18-ban Somssich Vrácsikon Noszlopy Antal távoli rokonaitól, mintegy 22 000, illetve 4 500 Forintért vásárolt szomszédos földeket. Noszlopyt Somssich a vásárolt szomszédos földek egy részének átadásával, illetve cseréjével is bíztatta. Miután Noszlopy megszerezte a pénzt - 20 000 Forintot - Somssich gyorsan meggondolta a vásárt, illetve a cserét. „Azt izente ki Tisztji- től: semmi dolga sints velem.” Később a megyegyűlésen, amikor tárgyalásra került az ügy, tudta, hogy lehetetlen pénzt szerezni rövid idő alatt, kijelentette, ha 15 nap alatt lefizeti Noszlopy az összeget, átadja a birtokot.40 1818- ban még további zaklatásokkal nyugtalanította Noszlopyt és zselléreit. A visszaállított határcölöpöket ismételten kidobatta, hajdúi pedig mindent megragadtak, hogy félelmet keltsenek Noszlopy zselléreiben. Éberen figyelte ezután szomszédja minden lépését. Kapóra jött Somssichnak, hogy 1819. március 4-én Noszlopy zselléreivel, a földje mellett elvonuló és a tavaszi vízbőség idején kiönteni szokott malomárok gátját átvágta, a vizet a korábbi évek szerint kaszálóján átengedte. Noszlopy Somssich szerint a birtokjelző határfát is kivetette. Korábban a vízeleresztés nem okozott nézeteltérést, most azonban verekedéssé fajult. Somssich jobbágyai alaposan helybenhagyták Noszlopy embereit, majd a saját börtönébe hurcolhatta Noszlopynak Niklai nevű ispánját. A megyei törvényszéken tárgyalt perben 1819 novemberében Noszlopy maradt alul. Pedig korábban már rendbehozatta a gátat és ezért Noszlopy hatalmas napszámot is fizetett.41 Noszlopy Antal a perben kifogásolta, hogy a felperes, azaz Somssich Miklós vádjait nem közölték vele, nem engedtek betekintést az iratokba s vele törvényellenesen jártak el a megyén. „Nem vétek a sérelemnek megpanaszlása ha még a Parasztnak sem lehet tiltani a panaszt földes Ura ellen, hogyan lehetne egy Nemesnek.”42 Noszlopy fellebezését Igmándy Antal főjegyző, Somssich követtársa utasította el, mondván, hogy „Somssich Miklós Urat, aki ezen nemes megyének főbb hivataljait hosszabb üdőig viselte, dísztelen kifejezésekkel érdekelvén a köz Gyülekezetbéli szentségét is megsértette.” Hiába volt minden további erőfeszítés, a sedria ítéletét a királyi kancellária 1820. február n-én jóváhagyta. Noszlopy hiába bizonyította a kancelláriánál, hogy a megyén neki nem adták át a pert, illetve a vád anyagát, ugyanakkor hosszú ideig Szalai Antalnál, Somssich prókátoránál „ . . . hevert azon Per, és a hozzámenők-jövők által is forgattatott.” Bizonyította azt is, amikor a bíróság helyszíni szemlére Vrácsikra kiszállt, Szalai fiskális „dísztelen szóbeli ízetlenségekkel” illette őt távollétében, és „Somssich Űr molnárja által a malom udvaron káromoltattak, ijesztgeti ettek” az ő tanúi. A pert eldöntötte a nemes vármegye, mert egyik legbefolyásosabb birtokosáról volt szó. Somssich 1808-1813-ig vármegyei főjegyző, rövid ideig pedig alispán is volt, 1811-ben Igmándyval a megye követe az országgyűlésen. Később, 1830, 1832-36, majd az 1839-40-iki országgyűléseken ismét a megyét képviselte. Testvére, Pongrác a mikei föld-bir119
