Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 9. (Kaposvár, 1978)
Andrássy Antal: Egy köznemesi család Somogyban a reformkorban (Noszlopy Gáspár ifjúkora)
A vasi kuruc-labanc időkben a családi hagyomány szerint a Noszlopyak a magyar haza, a függetlenség, a lelkiismereti és vallásszabadság ügye mellett állottak. A kurucok szerencsecsillagának hanyatlása után mint a többi, nem vezető szerepet betöltő kisneimesi családnak különösebb politikai üldözésben nem volt része; így az idősebb és később az ifjabb Noszlopy Jánosnak sem. Az 1717. évi Vas megyei nemességvizsgálatnál Gáspár dédapját, az ifjú Jánost, valamint annak atyját, az idős Jánost, mint nemesdömölki nemesemberként vették számba. 1726-ban már csak az ifjabb Jánost és testvérét, Miklóst írták össze. A család tagjai az Ostffy és Vidos családok mellett a harmincas évektől kezdve, a protestáns vallásüldözés erősödésekor, az ellenállás helyi vezéralakjai voltak. Az ifjabb Noszlopy János a nemesdömölki első evangélikus templom építésében (1744) fejtett ki - többek között - eredményes szervező munkát.2 Fia Sándor, aki 1739-ben született, pedig jogi tanulmányokat folytatott, és Dukában halt meg 1804. november 8-án.3 Noszlopy Sándor atyjával szemben, aki bigott vallásos volt, felvilágosult deista, az ész és a reformok embere volt. A József-kori reformok, a gondolat és a vallásszabadság híveként nemesdömölki, Vas megyei kisbirtokán gazdálkodott, ahol is a XVIII. század második felében 2 jobbágy és 4 házas zsellércsalád ólt, családonként átlagban 0,12 teleknagyságon. Az első magyarországi népszámláláskor (1784-87) Nemesdömölkön 78 házat, 132 családot és 570 fős népességet írtak össze. A férfiak közül (277 főből) 50 fő volt nemesember, ezenkívül 20 polgár, 3 paraszt és 89 zsellér férfi élt.4 A nagyműveltségű, s több nyelven beszélő (német, latin, olasz és francia) felvilágosult jogász nemesember, irodalmi próbálkozásairól is ismertté tette a nevét. A családi iratok között a századfordulón, Noszlopy Tivadar megtalálta a dédapa 99 lapból álló kéziratos olaszból való fordítását, melynek címe „VI. Pius pápa titkos íródeákjának 16 levele” volt. A levelekből kitűnt, hogy Zacharias íródeák elítélte „a laikusok közül mindazokat, kik a felvilágosultságnak, s ami ezzel karöltve jár, a szabadságnak buzgó apostolai voltak. Élesen kelt ki Voltaire és Rousseau ellen, elnevezvén őket ördögöktől felingerelt íróknak, s II. József császár ellen, ki a pápától is régen megátkozott utat követte.”5 Noszlopy Sándor felesége Berzsenyi Éva, akinek apja Berzsenyi Benedek, anyja pedig Thulmon Magdolna volt. A Thulmon családi birtok Vas megyén kívül Somogybán, a XVII. század végén beházasodás révén; Somogysárd- Sötnyepuszta, Jákó, Vrácsik, Pusztakovácsi, Nikla és Kisgomba határában terült el. A népes család férfiágon egyre fogyott, a múlt század végén kihalt az utolsó Thulmon leány is, Nagy Sándorné csökölyi református lelkészné. A család adta Berzsenyi Dániel édesanyját, Thulmon Rozáliát is, aki révén a Noszlopy család rokonságba került a Berzsenyiekkel. Berzsenyi Benedek halála után legidősebb gyermeke, Ádám örökölte a sörnyei és a vrácsiki birtokot. Amikor 1773 februárjában elhalálozott, két év múlva, 1775. március 18-án, az akkor élő Thulmon testvérek Benedek, János és Éva - Noszlopy Sándorné osztoztak a család somogyi birtokának egy részén. Ekkor még csak Vrácsik és Sörnye egy részéről volt szó. Két évtized elmúltával - Berzsenyi Éva örököseként - Noszlopy Antal alapított itt másodszor családot az első feleség halála után.6 Noszlopyék a családi hagyomány szerint a tehetséges elsőszülött fiúgyermeküket, sok lemondás és nélkülözés árán tanították. A II. József utáni bizal112
