Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Bánkuti Imre: Iratok a kurucok első dunántúli hadjáratának történetéhez (1074. január-április). Második rész. 1704. március 22-április 30

nek, de az városon levő mind odavagyon. Csak hamar ujobban érkesztenek ujobban katonák, kik az városbul fegyverrel jöttének ki, azok referállyák, hogy mindgyárt két fejér zászlót töttenek ki. Erre nézve Kegyelmes Uram lehetetlen volt Szentmiklósi uramot tul hadnom és tartóztatnom, mert az Dunába is bele ölte volna magát, hanem kéntelenítettem által köl­töztetnem visza. Újlaki uramnak két serege is eljött volt Földvára, az is az étzaka onnat elszököt labanca lőtt. Nagyságodot Kegyelmes Uram elhitették volt, de valamint írtam Nagy­ságodnak, bizony mind ugy voltának az dolgok, bizony még ottan voltam, mind labancok voltának az egy veszprimiekcn, pápaiakon kivül, ki is circiter iooo emberbül álló volt. Az mostani segítségkérés is nem egyébért volt, hanem ha által vehettek (így!) volna, egy ha­lomba rakták volna; de látván Nagyságodnak nehézségét, nem is kívántam szollani vagy irni, noha tudtam aszt, hogy hazát nép veszésével soha nem szabadítunk, hanem nagyob romlásra jutatunk. Már Andrássi Miklós uram is ezen órában érkezet, de én egy Istenem, egy lelkem, által nem merem költöztetni, mert bizonyosson tudom, hogy oda vesz és itten is gyengül Nagyságod ereje. Már itten Kegyelmes Uram az sánc készül, Jászságbeli hajdú vagyon cir­citer 700, szolnoki hajdúság circiter 200, Szentmiklósi urammal való katonaságai lovas had circiter 800, Andrássi István urammal Pap István még Kecskeméten circiter 700. Az And­rássi Miklós urammal jötteket Nagyságod jól tudgya. Budátul fogva való falukot szállítot­tam mind Vecsére, egy mélföld ide. Ezen alól valókot penig Patajra, mivel az bajai rácra is kell vigyáznunk, kinek beszállása bizonyos. Ezen haddal az mint tülünk lehet, az passust oltalmazzuk, de Kegyelmes Uram az hadnak subsistentiaja itten nem lehet, mert malmok sohol nincsenek, az szegénség éhei hogy el nem vesz. Kenyerünk nem lesz, az szegénség az falukot pusztán hadta, sohonnat semmi nem administráltatik, az egy Kecskemét, Körös marad, kik ide hat s nyolc mélföldnire vadnak, mind pusztaság, ebben kell Kegyelmes Uram bizonyos dispositiot Nagyságodnak tetetni. Kivel Nagyságodot nem terhelném, ha itten modalitást találnék benne. Már az budai és Dráva mellyéki ráccal való conjuctioját nem impediálhatni, hanem ezt az bajait, de menyire való legyen, még nem tudhatom, mai napon bocsátottam portást éppen oda alá, az hire nyolc ezer, nem hihetem. Da ha való, bizony Kegyelmes Uram, meg nem álhattyuk az sárt. Azért Nagyságod méltóztassék böveb dispo­sitiot tetetni. En, Isten ugy áldgyon, még valamit kigondolhatok, mindent elkövetek, de Kegyelmes Uram, ha erő nincsen, csak veszteni mi haszna mind Nagyságodnak, mind az Országnak, mint felyeb írám. Ha mind levágnának is bennünket, azal szegény nemzetünk fel nem szabadul, hanem olly erörül kellene provideálnunk, az melyei az ellenséget verhetnök meg. Kiben, elhiszem, Nagyságod kegyessen méltóztatik munkálódni, én penig kegyelmes gratiájában ajánlván magamot, maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Károlyi Sándor. Solt die 9. április hora 12 meridiana 1704. 198. Székesfehérvár, 1704 április 9. Gróf Eszterházy Dániel tájékoztatja Károlyi Sándort a környéken folyó ellenséges és kuruc hadmozdulatokról. (Egykorú tartalmi kivonat. OL P. 396. Károlyi es. lt. Acta publica. Extractus Litera­rum.) 23. Eszterház Dániel 9. Székesfejérvárrul irja: General Hejszter Babócsai Ferencet 1 és Francsis Pétert 2 expediálván holdoló levéléi császár hűségére, tegnap Fejérvára vagy 20 lóval vitték be. Györbül feles had kijüvén, Pápa felé nyomakodot. Kire nézve Csizmék 3 tá­jára lovas hadait ma orderezvén indította, hogy ottan conjungálván magokat, az elenséget mezőben szoríthassák, maga pedig a gyalogságai Fejérvárt maradót jó vigyázassál, hanem az oda delegált hadakat sietesse Excellenciád. Társzekerei, cselédgyei jó gondviselés alat vadnak, jó alkalmatosságai elküldi Földvárhoz, 4 de most éppen nem lehet. 1. Ezereskapitány, később ismét csatlakozott a felkeléshez, amelynek a végén brigadéros lett. 2. A Francsics-család Vas megyei volt, Péterről közelebbit nem tudunk. 3. Nem tudtam azonosítani, talán azért, mert a helynév olvasása eléggé bizonytalan. 4. Dunaföldvárhoz, hogy átkeljenek a Dunán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom