Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Bánkuti Imre: Iratok a kurucok első dunántúli hadjáratának történetéhez (1074. január-április). Második rész. 1704. március 22-április 30

Nékre,

3 az többik dobostul, zászlóstul csak elszöktek), ílist nehezen visznek Kismartonban, vagy talán nem is, mivel az loboncz minden felöl szaporodik, mert Frakno táján az faluk is, az kik ez elöt meghodultak, mind ellenségünké lettek, az ílist is marcsiak'

1 és nagymartoniak

5 praedálták nagyobb ríszint föl, mílto volna egiszlen porrá tenni őket. Szóval az Nagyságod böcsületes szolgája, Somogyi Mihály uram az ide való hirekrül büvebben informálhattja Nagyságodat. Kívánom az miltatlan levelem találja Nagyságodat szerencsés órában, fris jo egissigben. Actum Lakompack

0 die 23. martii 1704. Nagyságodnak alázatos szolgája mig ílek Luka Benedek. (Külső címzés:) Illustrissimo Comiti Domino Domino Alexandro Károly stb. Ibi ubi. 1. Wandorf, Sopronbánfalva, ma Sopron városhoz tartozik. 2. Csornai Máté kapitány. 3. Sopronnyék, ma: Neckenmarkt, Ausztria. 4. Márcfalva Sopron megyében, ma Ausztria. 5. Nagymarton, ma: Mattersdorf Ausztriában. 6. Lakompak, ma: Lackenbach, Ausztria. 140. Somorja, 1704 március 23. Perényi Farkas báró, ezereskapitány Károlyt Sándornak. A Csallóközben marad, bogy megvédje ezt a részt a németektől, és összegyűjtse a menekülő katonákat. A püspöki révből a hajókat lehozatja. (Eredeti. OL P. 396. Károlyi es. lt. Acta publica. Ser. I. 1704 március. Fasc. 4. D. 44.) Ajánlom mint Kedves Bátyám Uramnak szolgálatomat Kegyelmednek. Nem tudom, vehette-é Kegyelmed levelemet, irtam vala, hogy által menő félben voltam, mikor Kegyelmed szekereit találtam, nem tudták mondani Kegyelmedet, hogy merre ment Kegyelmed, itten arra nézve subsistáltam, hogy valami nagy lárma ezen Csaloközön ne légyen és az itten szélei

1 eloszlot katonaságot öszveszedhessem és igy Posony felé vigyázhassak. Ezen órában gyöt egy emberem, azt mongya, hogy az posonyi németek le akarnának jüni az Dunán tarackal, hogy elvehesse az püspöki

2 révet, de én azon hajókat ide Samarjához lehozatom még ma. Továb mit fog Kigyelmed parancsolni, elvárom. Maradván Kegyelmed atyafia, szolgája Perényi Farkas. Költ Samarjában estveli 10 órakor die 23 martii 1704. (Külső címzés:) Tekintetes és Nagyságos Károlyi Sándor Uramnak stb. Óvárat.

3 1. azaz: széjjel. 2. Pozsonypüspöki, ma: Biskupicc pri Bratislave, Csehszlovákiában. 3. Magyaróvár. 141. Pápa, 1704 március 24. Eötvös Miklós értesíti Károlyi Sándort, hogy a zsákmányt a dunaföldvári réven át fogja menekíteni. (Eredeti. OL P. 369. Károlyi es. lt. Acta publica. Ser. I. 1704 március. Fasc. 4. D. 48.) Méltóságos Ur, érdemem felet való jó Uram. Nagyságod 23 praesentis Óvárrúl irot levelét ma circa horam 8tavam vespertinam nem kevés szomorúsággal vöttem; mindazonáltal vigasztalom azzal magamat: Isten eö Szent Főlsége valamint a lévai casus után ujab és duplas victoriat adot,

1 ugy mostan is azon jo Isten megszégyeníti ellenségünket. Ezen órában, úgymint circa horam nocturnam duodecim, indulok Fejérvár felé, a pénzt és az ezüst portékát sákokba raktam, 12 lovat két kocsiban befogattam, a még vihetem a kocsin, viszem, ha ugy nem lehett, ugy raktam sákokba, hogy paripán is elvihessem. Egyenessen Földvár felé megyek, mivel az karvai révet

2 félelmesebnek mondgyák, minthogy Komáromhoz nem mesze, ugy Győrhöz és Budához; de erre hivemmcl(?) edgyütt elrándulok, úgyhogy ha Isten megtart, kedden ma estvére Fejérvárra vereked-