Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Király István: Mi történt Nagyatádi Szabó Istvánnal 1919. márciusában Kaposvárott?

ságnak. A baloldali szociáldemokraták gyakorlati területre átvitt nagyüzem-koncepciója váratlanul zúdult a nyakába; a kisbirtok és a kisüzem keretei között kialakult politikáját teljesen meglepte. 1919 március elején kinevezték az Országos Birtokréndező Tanács tagjait. Indult a földreform. Nagyatádi azt a reményt táplálhatta, hogy politikai győzelme hamarosan bekövetkezik. És akkor a kaposvári eseményekben olyan politikai ellenszelet kapott, amely programját pillanatok alatt kártyavárként döntötte össze. Nagyon természetes, hogy ez drámai helyzetbe hozta. Nagyatádi sok buktatóval érkezett meg a forradalom kormányába: az út nehéz és hosszú volt. Már két hónapja ült a forradalom kabinetjében, történelmi események előkészítője és részese. Az egyszerű kisgazda beérkezett politikus lett, minisztertársai baloldali politikusok, akiknek hatása nem tűnik el nyomtalanul, és akkor egy a kormányon kívüli és még baloldalibb csoport Nagyatádit olyan események részesévé tette, amelyről az volt a véleménye, hogy történetileg még korai. A drámaiság betetőzése, hogy a Berinkey-kormány nem tud megbirkózni a feladatokkal, így kénytelen lemondani; a Nagyatádi által kiépített politikai pozíciók semmivé válnak, az általa követett politikai út kaposvári megkérdőjelezése után 1919. március 21. mindent összedöntött berine, mert teljes politikai passzivitással haza ment a falujába. A kaposvári eseményeknek alapvető szerepe volt abban, hogy Nagyatádi eltávolodott a baloldaltól, hogy elhagyta a forradalom szekerét. A Nagyatádi által képviselt agrárpolitika, és mögötte álló paraszttömegek semmibevétele előkészítette a proletárdiktarúra belpolitikai vereségét. Nemcsak a baloldali szociáldemokraták hibáztathatok általában, hanem Hamburger és csoportja különösen. Képtelenek voltak eredményes szövetségi politikát kialakítani, és ez abból fakadt, hogy az agrárpolitikában felkészületlenek voltak, hogy hiányosan ismerték a magyar agrárviszonyokat és a parasztságot. A kaposvári események egyenesen beletorkollottak a proletárdiktatúra agrárpolitikájába, sőt Hamburger a Földművelésügyi Népbizottság tagja lett, amit nem kevésbé a somogyi termelőszövetkezetek megszervezésének köszönhetett. Ugyanakkor Nagyatádi Szabó István, aki mögött széles paraszti tömegek állottak, politikai passzivitásba vonult. Hiába közölte olcsó politikai fogásként a Somogyi Vörös Űjság, hogy Nagyatádi belépett az egyesült pártba, nem aktivizálta magát; olyan mély hallgatás vette körül személyét, mint amilyent 1905 körül lehetett tapasztalni. Ennek a tanulmánynak az anyaga egyben érinti a magyar történetírás Nagyatádi portréját is; vajon megfelel-e a történeti hűségnek mindaz, amit eddig Nagyatádi személyiségéről elmondtak? Nagyatádi Szabó István politikai tevékenysége két évtizedet ölel át. Az a pár hónap, amely írásom tárgya, nyilvánvaló, hogy kevés Nagyatádi portréjához. Öt megjeleníteni - félévszázaddal a halála után - csak a teljes politikai pálya részletes és alapos ismeretében lehetséges. Emellett azonban arra is figyelemmel kell lenni, hogy 1918 végének és 1919 elejének hónapjai - a történeti fejlődés szemszögéből - nem átlagos, szokványos hónapok. Ebben az időszakban az osztályok harca a nyílt színen folyt, és teljes erővel uralta a politikát. Ilyenkor a társadalmi fejlődés is góliát-lábakon jár: ami a nyugalmasabb időszakban csak évtizedek alatt jut el a végkifejlettséghez, a forradalomban hetek alatt beérhet. A forradalmi hullám Nagyatádit és pártját sem kerülte ki, így aztán ők sem rejtették el igazi politikai arculatukat. (Nagyatádi pártjának történetében alig van őszintébb szakasz, mint az 1918 évi és az 1919