Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)
Bánkuti Imre: Iratok a kurucok első dunántúli hadjáratának történetéhez (1074. január-április). Második rész. 1704. március 22-április 30
I8 3 . Székesfehérvár, 1704 április 5. Gróf Eszterházy Dániel levele a fejedelemhez: biztosítja hűségéről, beszámol a hírekről s Dunántúlra új parancsnok küldését kéri. (Eredeti. OL P. 396. Károlyi es. lt. Acta publica. Ser. I. 1704 április. Fasc. 1. A. 13.) Nagy Kegyelmű Fejedelem, nékem Kegyelmes Uram. Nagyságod két rendbéli kegyelmes váloszait engedelmes alázatosságal vettem, szegény édes Hazánkhoz való attyai gondviselísiért a' jo Isten minden dolgaiban boldogicsa. En ebben a' tűzben, lángban lévén, hogy megmutassam igaz magyar véremet, nemcsak megmarattam Nagyságodhoz való hittel kötelezet hivsígemben, hanem minden felől minden hadaimat a' kiszállót német ellensignek mind eleiben, mind hátul kibocsátottam, a' kik tegnapi napon és az éjszakán mind takarodtak. Nem lehet keserves szível, könyvező szemmel édes Hazámnak romlását, sok ezer ártatlan vérnek kiontását szenvednem, azért tellyes és elszánt szível resolváltam magamat mind e' táján lévő egész földel, ha külömben nem lehet is, és a' Kegyelmes Istennek látogató ostora reánk száll, igaz vírünket oncsuk megmaradékink (így!) emlíkezetire, bent vagyon már vagy a' gyözödelemben, vagy a' veszedelemben, a' melly is állyon a jo Isten szabad akarattyában. Mindazonáltal ha valaki közülönk megmaradhat, hogy ujobban az Nagyságod segitö hadai miatt is ujobban vérek sok ártatlanoknak ne ontassék, méltóztassék oly commandot parancsolnyi, a' ki a' Dunán innét való egész földnek és nagy tartományoknak mind dolgait, passusát, hadak vezetísét jol tudgya, mert ebben áll most az egyszer édes Hazánknak mind megmaradása, s mind elromlása. Én itt Fejérváratt subsistáltam, gyaloggal praesidealvan a' várost, ez lévén az e' táján levő földnek /Szine világja. Továb azért énnekem mit méltóztatik parancsolnyi, engedelmes alázatossággal elvárom, magamat peniglen kegyelmessigiben ajánlván, maradok Nagyságodnak legkissebik alázatos szolgája Esterhás Dániel. Székes Fejérvár 5. április 1704. A német legfellyebb 8000 még most, szekere, hajója a' szekereken feles, 1 abbul mást nem magyarázhatok, hanem nem akar az sokáig a szárazon maradni, nagyobb részt mind gyalog, valóban nagy szerencse lenne a somorjai réven ellállani, nem könnyen látná Bécset, Győrött pedig lehetetlen subsistálni. (Külső címzés nincs.) I. A Dunán való átkeléshez magukkal szállított pontonokról van szó. 184. Mosón, 1704 április 5. Szekeres István ezereskapitány gróf Eszterházy Dánielnek: siet a Rábaközbe, hogy a németet megszorítsák, a többi had is jöjjön oda. (Eredeti. OL P. 396. Károlyi es. lt. Acta publica. Ser. I. 1704 április. Fasc. 1. A. 11.) Ajánlom kötelességgel való szolgálatomat Nagyságodnak. Olly hirem érkezett, hogy a Rába mellett a német ellenséget megszorították, a Rábaközbűi is eleibe jöttek, innen alól is mortificáltatik, kihez képest én is sietek, Isten kegyelmébűl, ha az lovaim győzhetik, ma azon leszek, oda verödgyem, hanem az hol melly katonák és seregek vadnak, siessenek utánnúnk jőni mennél hamarább lehet. Ezzel maradok Nagyságodnak igaz kész szóigája Szekeres István. Mosón 1 die 5. április anno Domini 1704. (Külső címzés:) Méltóságos Fejedelem Felső Vadászi Rákóczi Ferentz Kegyelmes Urunk ő Nagysága Generálissának Eszterházi Dániel Urnák, nékem kegyelmes Uramnak ö Nagyságának adassék. Fejérvártt. I A helynév nehezen olvasható. A levél kivonata megvan az Extractus Literarum-ban, ott világosan „Mosón" olvasható.
