Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Bánkuti Imre: Iratok a kurucok első dunántúli hadjáratának történetéhez (1074. január-április). Második rész. 1704. március 22-április 30

Celsissime Princeps et Domine Domine Clementissime Benignissime. Armata Celsitudinis Vestrac dementia erigit, inter tott émergentes regni curas distentum et bono inclitae ungarae consulentem paterni proctoris animum hoc humilimo memoriali interpellare, et non sine gravi cordolio demisse exponere: Qualiter anno proxime praeterko post decessum fratris mei Ladislai, filii Michaelis, filii Gregorii Csajági, universa ejus bona per licentiosum et despoticum Camerae dominium ad malesuadas quorundam informationes, partim dissipata, partim pecunia divendita, praedia vero possessa Alap, Hantoskert, Szered, Szentmárton et Töbörtsök in Comitatu Albae Regalensi existentia Joanni Fiath secretario Aulico Transilvanico, et Laurentio Vanossi caesaraeo albensi tricesimatori post sinistras informationes, in praejudiciosam consangvinitatis maeae aversionem, in et pro octo mille florenis inscripta fuissent, cujus summae medietatem dictus Laurentius Vánossi dictae fors Camerae exolvisset, Joannes vero Fiáth duntaxat pro irationalibus medietatem obtinuisset. / Cum autem nominata haec in dicto Comitatu Albensi bona, alias quoque prae manibus defuncti parentis mei indubitate possessa fuissent vigore fraternae cessionis Gregorii Csajági velut fratrum vita durante indivisorum cuius quippe cuncta bona, vigore articulorum in regni decretis superinde sancitorum, in defectu seminis Gregorii Csajági, haeredes parentis mei Michaelis Csajági tangere debuissent, nihilominus effreni dominandi libidine antefatae Camerae, prorsus mihi successori et haeredi in exteris regionibus manenti, adempta et malae fidei possessoribus, qui damnum regno hinc perduelles perhibentur, collata exstitissent, quamvis reali et pacifico dominio dictorum praediorum frui et idem malae fidei possessores per obvias plenipotentiarü mei contradictiones et turbationes nequivissent. Eapropter Celsitudini Vestrae Clementissimo Principi et Domino meo, demisse supplico, dignetur Celsitudo Vestra afflictam haereditatis meae consangvinariae oppressionem clementer considerare, dictaque in Comitatu Albensi praedia victricibus Celsitudinis Vestrae armis e faucibus hostium recuperare, legitimo haeredi mihi, contra regni iura oppresso, restitui benigne demandare, ne nunc cum libertatis ungarae iubar in Celsitudine Vestra fulgere conspicitur, iacturam haereditarii iuris mei obnubilatam, cum graui animi dolore sentire debeam. Pro qua Celsitudinis Vestrae felicitate precibus orare, indefessisque ad tumulum usque servitiis demerere non desinam. Celsitudinis Vestrae fidelissimus cliens et servus humilimus Joannes Csajághi.

1 (Külső címzés nincs. Rávezetve a fejedelmi határozat :) Minthogy az ollyan confiscalt jószágok decisioját más példákban is az lééndő Nemes Ország gyűlésére halasztottuk, azért várjon ezen instans hívünk is azon Ország leendő országgyülésetül. Datum ex castris ad Agriam positis die 2da mensis április 1704. F. Rákóczi m. p. I. Életrajza: Esze T. i. m. 465-466. 174. Simontornya, 1704 április 1. Horváth Ferenc levele Károlyi Sándorhoz. Itt megtartotta a katonaságot; egyben beszámol a rácok kegyetlenkedéseiről. (Eredeti. OL P. 396. Károlyi es. lt. Acta publica. Ser. I. 1704 április. Fasc. 1. A. 31.) Méltosságos Generalis, jo Kegyelmes Uram. Nagyságod méltosságos úri levelét nagy alázatossággal s örömmel nemcsak én, hanem ezen kis sereg is és ide szaladot nép, kit mind eddig (kapitány uraimék innend elmenvén) megtartottam, vettem. Tovább is Nagyságodat, mint jo Kegyelmes Uramat, szolgai alázatossággal kérem, az mint eddig, ugy ezután is minket kegyessen protegálni méltóztassék. Alázatossan informálom Nagyságodat, hogy Siklóst egynéhány napig az ellenség ostromolván meg nem vette, hanem a külsőjében

1 százharminchármot vágót papokkal és barátokkal edgyüt; elmenvén és által költözvén

2 az rácság, Siklóst az mieink pusztán hatták, mivel mind az élésbűi, mind a vízbül megszűkült; rőttenetessen az rácság bánt a' szegénységgel, sokakót sütőt meg kőzülők és megégetet. Többet mostanság, kiket Nagyságodnak kötelességem szerént tudtára kőlletnék adnom, nem értettem; ha mit ollyast értek, mingyárt Nagyságodnak