Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Bánkuti Imre: Iratok a kurucok első dunántúli hadjáratának történetéhez (1074. január-április). Második rész. 1704. március 22-április 30

3- A Fertő tó északi partján fekvő puszta. 4. Forgách Simon március 21-én jött át Bécsből a kurucokhoz, Perényi Farkas kísérte őt a Csallóközön át Bercsényi Miklóshoz. 5. Gencsi Zsigmond ezredeskapitány, akinek egysége tiszántúliakból állt. 150. Pápa, 1704 március 26. Károlyi Sándor pátense Fejér vármegyéhez: minden fegyverforgató személyt azonnal küldjenek táborába. (Eredeti, csak az aláírás sajátkezű. Valószínű, hogy minden dunántúli vármegye kapott egy példányt. OL G. 15. RSzL I. 1. Caps. A. 2. Fasc. 10.) En Károlyi Sándor Méltóságos Fejedelem Felső Vadászi Rákóczy Ferenc Kegyelmes Urunk eö Nagysága mezei lovas és gyalog hadainak generálissá és Nemes Szatmár Vármegyének örökös feö ispánnya. Adom tudtára mindeneknek, az kiknek illik, ezen levelemnek rendiben. Mivelhogy esset értésemre ide Pápára való érkezésemkor, hogy nimellyek, mint nem igaz hazánk fiai és jót nem kívánói, hazánk ellensigének való szaporodását hirdették s a föld népit rímítik, az kik ugy vilem, sokan heltelenül megeőtköznek rajta, holot én valóságosan mostani németnek szaporodását kitanultam, hogy nem töb eöt vagy hat ezernil német egészen légyen feltámadot ellensigünk. Kivel is megeötkeztem volna feltett szándékom szerént édes hazánkirt, ha az útnak szorossága engette volna. Hogy pediglen Kismartonbul ide való jövetelem lett, nem egyéb okbúl, hanem győri ellensígre nézve, az ki a' táján kéről belől lévő falukat és helségeket élésnek Győrbe való behordásával kinszeritik, ugy egyéb alkalmatlanságival ilettik, mellyeket továbbá imár sok panaszolkoddássi után szeginy lakosoknak azon aggravation nem szenvedhettem, -orvoslani ezeket ide való jövetelemmel kívántam. Assecuralom azért tekéntetes és nemzetes, feö s alab való várossi s falusi lakosokat, hogy valamint szegény hazánk mellet ekkoráig is utolsó csép véremet kiontani nem sajnáltam és szíves fáradságimat nem kíméltem, ugy az után is hittem szerént hazám való javára előmozdétását tisztem s hivatalom szerént, utolsó csép vírik(!) continuálni el nem mulatom. Abban is bizonyos legyen kiki, hogy Kigyelmes Urunk eö Nagysága vitézei által ha mi illetlen alkalmatlanságok estének, ezután tapasztalás képen meg . . . tatom, és ezeket elkövetni meg nem engedem, hogy pedig az közügy míg jobban előmozdétassik és feltett céllya szerént Kegyelmes Urunknak szándékja közjóban (így!) betellyesedgyék: Hagyom és parancsolom minden rendben lévő hazánk fiainak, hogy valaki igaz magyar vírsigtül viseltettik, és hajdani dicsiretes szabadságunknak megnyerését kiványa, azonnal, aki csak fegyverfogható és hazánknak szolgálatyára eligsíges, valahol táboromat hallya, kiki azon közjónak vigben vitelire jöjön és siessen, minden menekedés és halogatás nélkül. Máskint valaki kölcmben cselekeszik, kitanulván, az ollyan személt, jószágát felprédáltattom. Személyével pediglen, mint nem igaz haza fival, ellensigképen bánok. Hogy pediglen azon generalis insurrectio annál alkalmatossabban víghez mehessen, parancsoltattik Nemes Vármegye Tiszt Uraiméknak, hogy minden eötödik személy, az ménémő fegyverre lehet, sub gravi animadversione officii, bonorum et capitis amissione, az hova táboromot hallyák, azonnal oda küldgyék és felém igazítsák, kölembet sem cselekedvén. Datum Papae die 26 martii anno 1704. Károlyi Sándor. P. H. (Hátlapon:) Ezen patens levelemet vévén Nemes Fejérvár Vármegyében levő városi és falusi lakosok, elolvastatván, azonnal városról városra és faluról falura sietséggel fejek s jószágok elvesztése alat vigyék, publicaltassák. Cito cito citissime. (Más kézzel:) Költ Pápán 26. mártii, a ki Kismartoniul tizenhatt mellyföld. 151. Várasd, 1704 március 26. Gróf Pálffy János levele gróf Nádasdy Ferencnek a kurucok elleni katonai mozdulatokról és teendőkről. (Eredeti. OSzK Kt Fol. Hung. 181/I. Pag. 181. A címzett neve hiányzik, de tartalma szerint bizonyos, hogy Nádasdynak szólt.) Varazdin i7o4 die 26 martii.