Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Solymosi László: A hódoltság néhány somogyi település történetében

fordult, hogy minden állatukat elhajtották. A kereskedők számára a megbízó föl­desúr egyben pártfogót is jelentett. 1640 táján a kiskomáromi katonák, amikor arra kérték Batthyány Ádám főkapitányt, hogy gondoskodjék fizetésükről, megjegyezték, hogy már rég el­hagyták volna az ellenségtől körülvett várat, „ha az marháknak hajtásával nem tengetnék magukat." De az utóbbi időben nem volt szerencséjük, néhányszor minden marhájukat elhajtották a törökök. Pedig ez volt minden bevételük, mert szántani és aratni nem járhattak ki. 168 Batthyány Ádám közbelépésére 1643-ban a kanizsai török ígéretet tett, hogy a marhákat, teheneket, bivalyokat, juhokat, valamint a csordásokat és pásztorokat nem bántják. 169 Batthyány Ádámmal állt kapcsolatban Szarka Miklós segesdi polgár is, aki 1648 augusztusában 48 pár ök­röt hajtott fel Batthyány Ádám megbízásából a nyugati határra, hogy onnan a keresett cikk osztrák, olasz vagy német piacokra kerüljön. 1,0 A segesdi polgár kereskedésénél bizonyára még közvetlenebbül érintette a nagybajomi jobbágyokat, hogy prédikátoruk, Laskai Sándor maga is űzte ezt a veszélyes foglalkozást. 1646. augusztus 20-án Nagybajomban kelt levelében részletesen beszámolt tevékenységéről. 1 ' 1 Batthyány Ádám megbízásából 20 pár ökröt vett. Ami „az sőrék dolgát illeti - írja a prédikátor - azokat ma megve­vém, de bizony nem sőrék, hanem ökrök. Nagyon szépek, kövérek és zsírosak, úgyhogy rá merek felelni áltáljában 9 mázsára, s mégha följebb mondanám is, nem hazudnék". Csakhogy igen árosak - folytatja -, mert sokak által kere­sett cikk a marha. Laskai az ökrök párját 27 tallérért (1 tallér=2 forint) vette. A teljes vételárat azonban nem fizette ki, csupán 120 tallér előleget adott, de ez: az összeget is kölcsön kapta valakitől. Ezért arra kérte Batthyányt, hogy a kölcsönt azonnal fizesse vissza, nehogy hazug prófétának tartsák. Laskai a haj­tóval az ökröket még aznap útnak indította Rohonc felé, ahová számításai sze­rint az ökröknek augusztus végére kellett megérkezniök. A levélből kitűnik, hogy a prédikátor később maga is útnak indult, mert ott akart lenni a szeptember i-i németújvári vásáron. Laskai Batthyány utasí­tásait várta az ökrök további sorsát illetően. Amennyiben nem kapna választ - írja - Grác felé hajtatná tovább a marhákat. A prédikátornak bizonyára ked­vező tapasztalatai voltak már a gráci kereskedőkkel, és ezért tudta, hogy az ökrök párját nekik 35 talléron is eladhatja. A prédikátor fáradozásaiért 1 tallért kért ökrönként. Batthyány Ádám nyeresége sem lehetett csekély, mivel az Ökrök párja még akkor sem került 30 tallérnál többe, ha a vételárhoz hozzászámítjuk a vámot, a hajtó bérét és Laskai jutalékát. A 16. és 17. században kiteljesedett a jobbágy személyi függése. Ennek következtében a jobbágyok jelentős részét a 17. századtól örökös jobbágynak hívták. Ez azt jelentette, hogy a jobbágy személyileg örökre urának, illetve a feudális osztály egészének van alárendelve. 172 Az örökös jobbágyrendszer ki­alakulásának kezdetei a középkor végére nyúlnak vissza és kifejlődésében ko­moly szerepet játszottak az 1514. évi parasztháborút megtorló törvények, ame­lyek többek között megfosztották a jobbágyot költözési jogától. Mégis a jobbágy röghözkötése, a jobbágy személyi függésének kiteljesedése hosszabb időt vett igénybe. Az örökös jobbágyság kialakulására külső tényező, a török másfél szá­zados jelenléte is hatott, amely elsősorban a hódoltság területén fékezte a ma­gyar földesurak törekvéseit, miközben nem egy esetben a török maga is hasonló célokat valósított meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom