Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)
Solymosi László: A hódoltság néhány somogyi település történetében
rai elnéptelenedésüket az is igazolja, hogy 1552-ben Lókot már pusztának mondták. 130 Hasonlóképpen ezidőtájt vált pusztává Korotna is, melynek várából 1555ben még a katonák is megszöktek. 136 Lencsen falu lakossága az 1543. évi hadjáratig talán éppen Balogd, Kak és Korotna rovására jelentősen megnövekedett. Noha lakossága később csökkent, Nagybajom után a határ második legnagyobb települése maradt. 1556-ban pusztaként írták össze. Lakói nyilván az 1555-56. évi hadjárat miatt védettebb helyre menekültek. Korotna bevétele után azonban hamarosan visszatértek elhagyott házaikba. 13 ' A település ezt követően viszonylag sokáig élt, és csak 1572 után vált lakatlanná. Lencsen falu példája alapján a többi falu esetében is feltételezhetjük, hogy a puszták kialakulását a települések átmc'neti elnéptelenedése készítette elő. Az öt puszta egykori lakóinak sorsát nem nehéz elképzelni. A lakosság közül egyesek valószínűleg békésebb területekre menekültek, többeket elhurcoltak, mások pedig a portyázásoknak és a pusztításoknak estek áldozatul. Egy hányaduk azonban kétségkívül túlélt mindent, és a környékbeli nagyobb településekbe húzódott. Melyek voltak ezek a települések? Elsősorban Nagybajom falura gondolhatunk. A XVI. századi portális öszszeírások, amelyek érzékenyen reagáltak a török hadjáratokra, portyákra, lényegében Nagybajom adózó képességének fokozatos csökkenéséről tesznek bizonyságot. Ezzel szemben a török adójegyzékkek a falu növekvő adózásáról tanúskodnak. Az 1564. évi portális összeírásban mindössze 11 adózó porta szerepel, míg az 1565-66. évi török defter 40 adózó főt tüntetett fel. Ez a különbség azzal magyarázható, hogy a török uralom megszilárdulásával a magyar állami adózás teret veszített a faluban, míg a török teret nyert. A török adózás növekedése abban is kifejezésre jutott, hogy a török fokozatosan szélesebb rétegeket vont az adózók körébe, míg a magyar állami adózás csak a XVI. század végén tett kísérletet erre. 138 A XVI. század második felében tehát Nagybajom nagyságáról az említett török összeírás pontosabb képet ad, mint a kortárs portális adójegyzékek. Ennek alapján Nagybajom a török uralom kiépítése és megszilárdulása során is tekintélyes település maradt. Valószínű, hogy 1546-ban és 1552-ben nagyságának köszönhette, hogy oppidumnak, azaz mezővárosnak nevezték, holott mezővárosi kiváltságot és rangot aligha kapott. 139 Bár Nagybajom 1549-től kezdve részleges meghódolással, lakói egy részének adófizetésével próbálta távoltartani magától a törököt, a teljes meghódoláshoz vezető út tőle is emberáldozatokat követelt. A portyázások, a hadjáratok és a falu 1555. évi felégetése nemcsak anyagi kárt, hanem emberveszteséget is okozott számára. Ennek ellenére Nagybajom népessége a török defter alapján viszonylag elég tekintélyes maradt. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a környékbeli elnéptelenedő falvak lakossága Nagybajomba tömörült. Kétségtelen, hogy az öt elpusztult település lakóinak Nagybajomba költözését leglátványosabban a jobbágynevek vándorlásával lehetne igazolni. Ehhez viszont ismerni kellene az öt település ekkori jobbágyainak nevét. A hódoltság korából mindössze Balogd faluból ismerünk egy Tóth Antal nevű jobbágyot. A Tóth családnév azonkívül, hogy rendkívül gyakori, Nagybajom jobbágyai körében még Balogd elnéptelenedése előtt felbukkant. Ugyanez a helyzet a Korotnán a középkor végén szereplő Tóth névvel is. A többi korotnai jobbágynév
