Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Függelék. Történelemtanítás és levéltár című kaposvári konferencián elhangzott előadások és hozzászólások

yegrészek közlésével vált a helytörténész-levéltáros az országos köztörténet rekonstruálásának igen fontos munkásává, a helytörténetírás pedig a köztörténetírás egyik nélkülözhetelen elemévé. Senki előtt nem lehet vitás, hogy a levéltárakból, a helytörténetírás nagy fellegvárából kikerülő újabb és újabb források közreadásával tüntethető csak el köztörténetírásunknak sok homályos foltja. Így az ilyen szöveggyűjtemények a megyékről, a mi esetünkben a legnagyobbak egyikéről, számos nyitott kérdésre válaszolhatnak, hiányos és ferde képet korrigálhatnak, vitás problémákat tisztázhatnak és esetlegesen sok délibábos és romantikus képet is reálisabbá árnyalhatnak. De a kötetek a megyék történetének jelentős okmánytáraivá is váltak, hiszen az okiratok javarésze évtizedeken keresztül jogforrás volt a megyében, s mostani közlésükkel is szintúgy források a helytörténészek, a történelemtanárok és a tanuló diákok kezében, akik a dokumentumok megismerése után nyugodtan foghatnak hozzá a megye történetének a tanításához, sőt egy-két részletének tovább kutatása után annak feldolgozásához, megírásához is. Nagyon vigyáznunk kell arra, hogy ezeket a forrásokat olvasókönyveinkben a teljes történeti folyamatba ágyazzuk be, hogy ezáltal elkerülhessük a kötetek töredezettségét, s kaleidoszkóp-szerűségét. Mindenkor törekedvén arra, hogy a közölt dokumentumok időben ne essenek távol egymástól, hogy ezáltal az egymásra következtetésük történeti logikája pontosan legyen érzékelhető az olvasó számára. Az olvasókönyvek általában a megyék történelmi területét fogták keresztül. Miután a megyék középkori és hódoltságkori dokumentumai rendkívül hiányosak voltak, a kötet összeállítóinak vigyázniuk kellett arra, hogy e korszakok forrásanyagát megyén kívüli levéltárak fondjaiból egészítsék ki. E korszakok anyagát egyébként erősen megrostáltuk, hisz a szerkesztők mindenkor tudatában voltak annak, hogy a feudális-kori megyék hagyományai csak akkor válhatnak értékké, ha azok egyúttal nemzeti hagyományainknak is értéket jelentenek, s egyben a mai, az élő hazaszeretetet is táplálják. E körülmény másrészt azt is jelentette a számunkra, hogy minél inkább közelítettünk napjainkhoz, annál több irat állt rendelkezésünkre. Minél inkább közeledtünk a legújabb kor felé, többszörös áttétellel növekedett az új korszak dokumentumainak a száma is. Mindez azonban semmiféle szerkezeti aránytalanságot nem jelenthetett az egyes történeti periódusokon belül, inkább tudatos szerkesztői és válogató elv érvényesülését, hiszen közismert, hogy a mai kor embere hasznosabban fordíthatja a figyelmét arra az időszakra, amelyet az élő emlékezet még bármikor figyelemmel kísérhet és ellenőrizhet. A megye történetének folyamatos bemutatását szolgálták a forrásszöveget elemző, magyarázó és értékelő kommentárok és átkötő szövegrészek is és a helytörténet legjellegzetesebb elemeire is utaló apparátus és irodalom. A kötethez készült helytörténeti kalauz (bibliográfia), név- és tárgymutató, térkép és grafikon mellékletek, történetstatisztikai táblázatok, de a metszetek és fénykép mellékletek is ezt a célt kívánták szolgálni. Tudott dolog ugyanis a képekkel ábrázolt történelmi olvasókönyv nevelő és oktató hatása. A képes történeti ábrázolásokat aligha tudják a különféle leírások pótolni. Hiánytalan képsor ugyan nem állt rendelkezésünkre, annyi azonban igen, hogy megyénk politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésének egyes állomásait, kiemelkedő személyiségeinek a tevékenységét nyomon követhettük, így a közölt szöveggyűjteményeket a képek beszédesebben ábrázoló erejénél fogva kiegészíthettük. A dokumentumok közlési módja a különböző helyeken fellelhető források következtében nem volt egyenletes. Azokat a forrásokat, amelyeket kézbe vettünk, általában betűhíven közöltük, ha voltak is kivételek, főként a feudalizmus korszakában, amikor a betűhív közléssel párhuzamban a mai nyelvre is átírtuk azokat. A polgári korszak dokumentumait azonban már a mai nyelvünk szabályzata szerint transzlitteráltuk. Sajnáltuk, hogy anyagi meggondolások következtében nem igen tudtuk olvasókönyvünket kiegészíteni vetítésre alkalmas diapozitív felvételekkel, s olyan mikrobarázdás lemezek közzétételével, amelyek a táj dalaival, meséivel, balladáival, muzsikájával segítették volna a korszerű közművelődés feladatát, könnyítették volna a tanár dolgát. Jóllehet sok kötet szerkesztőjének már szeme előtt volt a modernül felszerelt iskola, a hagyományszerető és a jövendőt építő pedagógia, amelynek a kezében az így felszerelt olvasókönyvünk maradandó élményeket és ismereteket nyújthatott volna minden használója és forgatója számára. Legyen szabad e kötet kapcsán még arról is szerényen szólni, hogy olvasókönyvünk nemcsak a tanárok és a diákok kezében tettek szolgálatot, hanem még az üzemi munkások kezében is, nem egyszer előfordulván, hogy a levéltárba látogató szocialista brigádok vásárol-