Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)
Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897—1935)
Zselickislak: erdőilletőségű 1886 erdőilletőségű 1898 erdőilletőségű 1929 legelőilletőségű 1929 Zselicszentpál: erdőilletőségű 1898 erdőilletőségű 1929 legelőilletőségű 1 9 2 y 180—220 180—220 180—230 180—200 160—230 200 200 A i5°-os lejtésszögű, vagy ennél meredekebb területen fekvő úrbéres erdők területi adatainak összehasonlítása a századvég 80—90-es éveiben és az 1910—30-as években készült üzemtervek adatai alapján. A község neve Az üzemterv készítésének éve A if-nál magasabban fekvő területek (kh) Bőszénfa: — ,— Gálosfa : 1886. 42,51 1915. 44,16 Kaposgyarmat : 1895. 8,21 1934. 1934-* 20,80 Patca: — — Simonja : 1899. 98,12 1922. 1913.* 111,19 Szenna : 1899. 7,90 1929. 1925* 31,00 Szilvásszentmárton : — — 1915. 20,20 Töröcske: 1896. 55,09 1927. 1925.* 63,80 Zselickislak ; 1886. 7 5,8o 1929. 1929.* 84,30 Zselicszentpál ; 1889. 61,74 1929. 1925.* 56,50 A *-gal jelölt évszám az időközben üzemtervi kezelés alá vont legelőilletőségű erdő vagy volt kopár terület üzemtervének készítési idejét jelöli. 10. Lásd: Lehman im. 63—64. 1. 11. U. o.: 71—72. 1. 12. Dr. Babos Imre: Az erdőgazdasági tájak és a termőhelytípusok kapcsolata. Erdőművelés I. Szerk.: Dr. Danszky István. Bp. 1973. 310—311. 1. 13. Nem szerepel Szilvásszentmárton a táblázatban, mivel itt csupán legelőilletőségű erdő volt. 14. A területi adatokat az elegyarány alapján számítottuk ki. 15. Erdős Tibor: A struktúraváltozások szerepe a fejlett tőkés országok gazdasági növekedésében. Közgazdasági Szemle. 1971. 5. sz. 571—583. 1. 16. Térszakozás: a vágásfordulók meghatározásának mechanikus módszere. A vágásforduló minden egyes szakára egyenlő vágásterületeket jelöltek ki. (Máshelyütt mértani vágásosztásnak is nevezték.) 17. Szálerdő üzemmód: magas vágási korral berendezett erdőgazdasági üzem, mely általában magról kelt faegyedekből áll. A felújítás módja szerint két csoportra osztható: tarvágásos és természetes felújító vágásos szálerdő üzemmód. Erdészeti, vadászati, faipari lexikon. Bp. 1964. 164. 1. A paraszti kézen lévő erdőkben korszakunkban általánosan elterjedt volt a tarvágásos használat. A tarvágás olyan véghasználati vágás, amikor egy meghatározott területen egyszerre történik meg a fák kitermelése. A felújítás általában mesterséges úton, vagy sarjról történik. Ennek a vágási formának megvannak a veszélyei, különösen, ha — mint az általunk tárgyalt erdőkben — mechanikusan alkalmazzák. Ez úgy történt, hogy az erdőt — függetlenül attól, hogy volt-e makktermés vagy újulat az erdőben — egyszerűen letarolták, majd ezután magára hagyták a területet. Legjobb esetben egy-két hagyásfát hagytak vissza, vagy mesterségesen beerdősítették. Az ilyen magára hagyott területek hosszú idő után, lassan, általában sarjról újultak fel. A jó sarjadzási képességű fafajok — mint pl. a gyertyán vagy az akác — az értékesebb
