Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Solymosi László: A hódoltság néhány somogyi település történetében

Pusztásodás és a lakosság tömörülése A településhálózat alakulásában már a középkorban igen fontos szerepet játszott a pusztásodás, az egyes falvak elnéptelenedése, és vele egyidejűleg a lakosság tömörülése más településekben. Nagybajom újkori határában Besenye, Betlen, Csiszár, Kandaly, Karácsonykútja és Szöszle még a középkorban lakatlanná vált. Ezeknek a kevésbé életképes településcsíráknak az elsorvadása a társadalmi-gazdasági fejlődés természetes következménye volt. A pusztásodást a hódoltság korában viszont külső tényező, a török támadás és nyomában a sorozatos harcok, kölcsönös pusztítások eredményezték.

132 A középkor végi viszonylag sűrű településhálózat a XVI. században ritkult meg. Ez volt az a korszak, amelyben Nagybajom újkori határának pusztái kialakultak. (Lásd a 3. ábrát!) Nagybajom újkori határában a középkor végét Balogd, Kak, Korotna, Lencsén, Lók és Nagybajom érte meg. A 6 falu további sorsáról XVI. századi adójegyzékek tájékoztatnak. 1534 és 1596 között 17 évből maradt ránk olyan portális adóösszeírás, amely a 6 település életének lényeges fordulatát megvilágítja. Az adóösszeírások többsége az 1556. évig terjedő periódusból származik. Ezt követően a század végéig mindössze 4 jegyzéket ismerünk. Az összeírások ritkulásának az volt az oka, hogy ebben a korszakban az elnéptelenedés és a török miatt alig készült több jegyzék.

133 Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a század második felében az összeírókhak egyre kevesebb lehetőségük volt a tényleges állapot rögzítésére. Következésképpen az adójegyzékek adatai és a valóság között az eltérés egyre nagyobb lett. De nemcsak a portális összeírások megoszlása és megbízhatósága változott a század folyamán, hanem a minősége is. A század derekáig az adójegyzékek váltakozva hol a települések teljes portaszámát, hol csak adózó portáit írták össze. A század második felére aztán lényegében ez az utóbbi gyakorlat vált uralkodóvá. Ezért a szegények portaszámainak alakulását, amely a hat település lakóinak fokozatos elszegényedését tükrözi, csak a század derekáig követhetjük. Mindezek előrebocsátása után tekintsük át a 6 település különböző portáira vonatkozó XVI. századi adatokat.

13

'

1 (Lásd a III. táblázatot!) Már az első pillanatban szembeötlik, hogy míg Nagybajom valamennyi összeírásban szerepel, addig a többi falut fokozatosan kihagyták az adójegyzékekből. Nem lehet vitás, hogy az öt település végleges kimaradását az adólajstromokból a pusztásodás, a falvak elnéptelenedése magyarázza. A kérdés csupán az, mikor váltak ezek a települések lakatlanná. Balogd rendkívül korán, 1546-ban tűnik el az összeírásokból. Noha 1534 és 1545 között a település lakossága a portaszámokat tekintve jelentős mértékben megcsappant, ez nem indokolja a korai pusztásodást. Sőt, a portális adóösszeírások hallgatásával szemben a már ismertetett török adójegyzékek éppen a falu lakottságáról vallanak. A portális adólajstromok hallgatásának okát ma már nem tudjuk feltárni. A magyar és a török adóösszeírások egybevetése nyomán viszont megállapíthatjuk, hogy Balogd lakossága 1545 után tovább csökkent, és a település 1554-re jelentéktelenné vált, majd Szigetvár eleste után, 1566 és 1572 között elnéptelenedett. Kak és Lók falvak már a középkor végére megfogyatkoztak. Portáikat a magyar adószedők egyaránt 1550-ben írták össze utoljára, a török adójegyzékek pedig nem említik őket. Ennek alapján ez a két település a XVI. század közepén, feltehetően még az 1555-56. évi hadjáratok előtt vesztette el népességét. Ko-