Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)
Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897—1935)
1894-ben egy 2,5 5 kat. hold kiterjedésű marhacsapás létesítését engedélyezte a földművelésügyi miniszter 18 . Ezt a területet az erdő keleti határvo'nala mentén hasították ki az erdőből, de helyette a déli határvonal mentén a fás legelőből egy 3,15 kat. holdas területet csatoltak hozzá. Ezzel egyidőben a törvényhatósági közút mellett egy 0,38 kat. hold kiterjedésű védpásztát és a községbe való közlekedés céljára 0,66 kat. hold kiterjedésű utat is kijelöltek. E változások miatt, és „minthogy továbbá a korábbi üzemterv teljes mértékben nem is felel meg a tényleges állapotnak", 1894-ben új üzemtervet készítettek. Ezt a tervet az 1888. évre visszamenőleg állították össze, de a rendszeres gazdasági üzemterv szerint való gazdálkodás kezdetéül az 1896. évi 16.180. sz. rendelet szerint az 1894-es évet jelölték meg. Az új üzemterv elkészítésének időpontjáig kihasználtak öszszesen 6 évi vágásterületet, vagyis 4,14 kat. holdat. Mellékhasználatképpen a nyári legeltetést gyakorolták. A felújítások az üzemterv előírásaitól eltérőleg, nem természetes, hanem mesterséges úton lettek foganatosítva, mégpedig mezőgazdasági köztes használattal. 19 Szabályos sorokban kocsányos tölgyet vetettek, minek következtében jól záródott és egészséges fiatalosok jöttek létre. Az új üzemterv előírása szerint továbbra is szálerdő üzemmódot alkalmaztak, 80 éves fordával. A hozamszabályozás egyszerű térszakozással történt, a szabályos fordaszaki terület 14,35 kat. hold volt, 0,72 kat. hold évi vágásterülettel. Főhasználatképpen tervbe vették az első tízéves félfordaszak alatt 7,18 kat. hold terület tarvágással történő kihasználását. Mellékhasználatképpen a legeltetést engedélyezték a 10 év alatt összesen 489,24 kat. hold területen. Előhasználatul csak a száraz fák kiszedése volt megengedve. A vágásterületek beerdősítésére a kocsányos és kocsánytalan tölgy makkot kellett alkalmazni. Az /904-ben megtartott üzemrevízió alkalmával kifogásolták, hogy a gazdasági beosztás állandósítása csak részben történt meg, s a fordaszaki területek, valamint a következő félfordaszak évi vágásterületeinek megállapítására 6 hónapos határidőt szabtak. A gazdálkodás vitelében csak a felújításoknál találtak némi eltérést az üzemterv előírásaitól. Elmaradás mutatkozott a vágásterületek felújításánál (0,14 kat. hold), melyet a revíziós munkálat évének őszén kívántak elvégezni, viszont 0,56 kat. holdat mesterséges úton beerdősítettek a régi, fel nem újított területen. A felújításoknál kocsányos és kocsánytalan tölgymakkhoz csermakkot is elegyítettek. Az 1894-től 1903-ig terjedő következő félfordaszak előírásait az üzemtervnek megfelelően hagyták jóvá, de a legeltetés gyakorlását szigorúan felelős pásztor alkalmazásához kötötték és minden 20 évnél idősebb állományban engedélyezték. A mezőgazdasági köztes használatot pedig úgy gyakorolhatták a birtokosok, hogy a tuskók kiirtása után kapás növényeket vetettek a vágásterületeken, majd a makkot őszi gabonával együtt juttatták a földbe. Az alomszedést és más egyéb használatot az erdő egész területén szigorúan megtiltották. Az 1914. évi revízió a gazdálkodás menetét az előírásnak megfelelően, rendben találta. Amíg azonban a mezőgazdasági köztes használatra 28,6 kat. holdat engedtek meg a szakemberek az üzemátvizsgálás alkalmával, ebből a birtokosok csak 22,2 kat. holdat vettek igénybe. Engedményt tettek a mellékhasználatok gyakorlása területén, mert az alomszedést, fűkaszálást stb. már nem tiltották meg kategorikusan, csupán a kezelő erdőtiszt kijelöléséhez kötötték. 1924-ben új üzemterv készült. Ahogyan az üzemterv addigi gazdálkodást értékelő fejezeteiből kitűnik, az eredményekkel nem voltak megelégedve a szakemberek. Az erdő állapotát általában kedvezőtlennek találták, mivel az idős állományok túlkorosak
