Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897—1935)

Az i88o-as évektől az 1930-as évekig eltelt időszakban tehát az állomány­alkotó fő fafajok közül a bükk, a cser és a fenyő területi részaránya csökkenő tendenciát mutatott, míg a gyertyán területe csaknem 30 %-kal, a tölgyé pedig közel 300 %-kal emelkedett. A Zselicben őshonos többi fafaj csak jelentéktelen részesedéssel szerepel az általunk vizsgált forrásokban. A táblázatunk adatai azonban ebben az esetben nem tükrözik a teljes valóságot. Pontosabban szólva csak arra utalnak, hogy meg­lehetősen kis területen ugyan, de csoportosan is előfordulnak ezek a fafajok az általunk vizsgált területeken. Az ugyanis, hogy az üzemtervek a terület kimutatá­sával tüntetik fel ezeket a fanemeket, arra utal, hogy összefüggő csoportokban, vagy legalábbis területileg behatárolható térségben foglaltak helyet. Gyakran ta­lálkozunk viszont az üzemtervekben olyan megjegyzéssel, hogy elszórtan megta­lálható az erdőben ez vagy az a fafaj. Ilyen vonatkozásban a fenyőre megadott táblázati adatok sem pontosan tükrözik a fenyő térfoglalását, mert szórványos előfordulásával szinte minden községben találkozhatunk. A fűz szórványos elő­fordulását jegyezték fel a bőszénfai erdőben, Gálosfán szelídgesztenye, berkenye .és. nyír, Kaposgyarmatom juhar, fűz, hárs, vadgesztenye, szil, nyár, szórványos előfordulásáról tudtak. Patcán fűz, Szennában éger, szil, juhar, Töröcskén boró­ka, kőris, gesztenye, juhar, Zselickislakon fűz, hárs, juhar, nyár, cseresznye, nyír, Zselicszentpálon pedig vadgyümölcs fordult elő. Tekintsük át ezek után a fafaj megoszlást egyes községek esetében. 375-377. oldalakon lévő táblázatunkban egymás mellé helyeztük a három időpontban ké­szült üzemtervek adatait, így most is mód nyílik a közvetlen összehasonlításra. A Zselicben kialakult és még ma is jellemző faállományok a korszakunk­ban végbement fafaj összetétel-átstrukturálódás eredményei. Állománytörténeti szempontból nagyon érdekes lehet, hogy a fentebb már leírt fafaj összetétel-válto­zás melyik korban, milyen intenzitással zajlott le. A községi adatok alapján elvégzett számításokból kiderült, hogy a kiraga­dott kilenc község állományeloszlás szempontjából nem alkot egységes tájat. (Ezt természetesen - mint ahogy a tanulmány elején már kiemeltük - eddig is tud­tuk, de az elvégzett számítások is igazolták.) Néhány karakterisztikus mozzanat mégis megfogható volt számunkra. A máshelyütt 15 már sikerrel alkalmazott szerkezetvizsgálati módszert fel­használva a felvett két időszakra és az egész 50 évre vonatkozóan az alábbi erős­ségmutatókat kaptuk: I-II. II-III. i-m. Bőszénfa 18,47 28,77 102,11 Gálosfa 87,49 32,30 220,67 Kaposgyarmat 3-13 208,09 4,65 Patca 12,98 14,07 150,54 Simonfa 20,63 35,i8 5,07 Szenna i,94 1,27 26,54 Töröcske 14,84 31,52 Zselickislak 172,26 1109,03 106,58 Zselickisfalud 6,32 46,99 38,14 Összesen : I5J9 34,98 12,81

Next

/
Oldalképek
Tartalom