Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Takács Éva: Tíz zselici község paraszti erdőgazdálkodása (1897—1935)

Az erdők faállománya Lehmann Antal leírta a Zselic természeti földrajzát, s történeti áttekintést is adott a Zselicben előforduló fafajok változásairól. Bizonyíthatóan őshonosnak nevezte meg a Zselic kisebb kiterjedésű, csapadékosabb, hűvösebb mikroklímája dombtetőn az erdei fenyőt. Ezt azonban - mint írja - a későbbiekben visszaszorította a szil, a hárs, a tölgy és a mogyorófa, de megtalálható volt a nyírfa is. Mogyoró és nyír még ma is bőven díszlik ezen a tájon. Az éghajlat kontinentális jellegének csökkenésével a molyhostölgy, a cser és az ezüsthárs keveredéséből kialakultak az ún. kevert tölgyes erdőtípusok. Majd az éghajlat kismértékű csapadékosabbá és hűvösebbé válásával a bükk és a gyertyán lépett előtérbe. Ekkor alakultak ki a Zselic mai vegetációjára jellemző bükkösök és gyertyános-tölgyes növénytársulásai.

10 Ma már viszont nincsen egyetlen olyan pont sem a zselici területen, ahol az őseredetű, természetes növényvilág tanulmányozható lenne. Eredetileg a Zselic 90%-át erdő borította, de 200 évvel ezelőtt is 50%-os volt az erdősültség. A Zselic ma is hazánk egyik legerdősültebb tája, területének 28%-át borítja erdő, bár ma már csak a magasabban fekvő vagy meredek dombokon található meg, amely területek mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmasak. Napjainkban a zselici erdők legnagyobb része gyertyános-tölgyes erdő, a magasabb fekvésű területeken pedig bükkösök találhatók.

11 A Zselic ma a bükkös-gyertyános-kocsány talán tölgyes-cseres-erdei fenyves erdőgazdasági tájak csoportjába tartozik.

12 Nézzük meg ezek után, hogy a fafaj összetétel szempontjából hogyan illeszkednek bele az általunk vizsgált erdők a fentebb leírt képbe. Erre a célra egy áttekintő táblázatot készítettünk, amelyben a volt úrbéresek tultajdonában lévő erdőilletőségként kiadott területeket vettük csak fel, mivel a legelőilletőségű erdők és a volt kopár területek faállományát nem tekintettük jellegzetesnek. Ezeket a területeket ugyanis eredetileg nem erdőként használták, s a faállományukat vagy már jóval korábban kivágták (kopár), és csak az üzemtervi kezelés időszakában kezdték el újra erdősíteni, vagy pedig a legeltetés céljainak alárendelve átlag 50%-ig kiirtották. így ezeken a területeken az elmondottak miatt nem lenne célszerű a faállomány összetételének vizsgálata. A táblázat l-es számú rovatában az 1880-90-es évek adatainak az összesítése szerepel, a Il-es számú rovatban az 1900-1910 között készült, a III-as számú rovatban pedig az 1920-30-as években készült üzemtervek vagy üzemátvizsgálási munkálatok adatait összesíttettük.

13 Az i. rovatban található mennyiségek a fafajok területi részesedését abszolút számokban közlik.

14 A 2. alrovatok az összes erdőterülethez viszonyított százalékos eloszlást mutatják. A 3. számú alrovatokból megtudhatjuk, hogy a részesedés hogyan aranylott a megelőző metszet abszolút értékéhez. A 4. alrovatban végül a III-as számú metszetnek az első korszakhoz viszonyított változási arányait tüntettük fel. A táblázatból megállapíthatjuk a következőket: Az erdővel borított terület a megközelítően ötven év alatt 36,5 kat. holddal növekedett. Az első üzem-