Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatairól - különös tekintettel a somogyi sajtóra

dalai ne csak ott hangozzanak el a műterem csendjében, hanem a közönséget elsősorban a kaposvári közönséget - is részesítsük a meghallgatása élvezetében. Lejőve a városiba, a Kozma-féle japán-i'ndiai kiállítást nézhetjük meg. Más toll föladata az, hogy részletesen méltassa, az én benyomásom az, hogy különösen az indiai részben - szenzációs. Biztos, hogy nagy sikere lesz a városban. Benézünk a nyári színházba, látunk ott elevenen érdeklődő, meleg és lelkes közönséget - íme az új színház is épül, s meg'nyugtató, hogy a közönség már megvan hozzá. S ez fontos. Mindig az ember lényeges. Az, hogy milyen fogékonysága, milyen érzése, milyen szíve van a művészethez. Ez a város így első látásra egy kicsit rendezetlen, poros, össze-vissza épült bizony, amint már egy fejlődésben levő s most kibontakozó magyar város lehet. De íme, örömmel érezzük, hogy emberek vannak ben'ne, sokan, akik érdeklődnek a művészet iránt. Kell-e ennél szebb és megnyugtatóbb tapasztalat?"

52 Kaposvár századeleji művészeti pezsgését és Rippl-Rónai alkotó munkásságának értő befogadását nem csak az átutazó Lengyel Menyhért vette észre azonnal, hanem a többször odalátogató Lázár Béla művészettörténész is felfigyel a festő képeinek, rajzainak nagy sikerére. A drámaíró látogatása után nem sok idővel tartott előadásában mo'ndta, hogy 1905-ben feltűnt neki a művész festményei körüli szeretetteljes légkör. S a szülőváros ilyetén való visszajelzése fontos, hiszen: „Munkácsy, Zichy, Brocky külföldön érvényesülhettek... Ellenben Kaposvár kivétel. Itt pláne a város szülötteit elismerik. Rippl-Rónait egy fél évvel a pesti sikere előtt. Egyáltalán Somogy zsenitermő. Ide valók: Rippl-Rónai, Vaszary, Kozma, Iványi-Grünwald, Kopich" .. F" Lengyel Menyhért - mint ez az adalék is tanúsítja - jól érezte meg a Rippl-Rónai-kultusz vonásait, ami megnyilvánult többek között abban is, hogy a város minden jelentős irodalmi—művészeti eseményében való részvételre felkérték a festőt. Az 1910. augusztus 27-én Lengyellel együtt megtekintett kiállítás - amit, ahogy fentebb láttuk a drámaíró „szenzációs"-nak ítélt - megnyitójának megtartására is Rippl-Rónait hívták meg. Minden bizonnyal véleményt cseréltek a látottakról, mert két nappal később elmondott beszédében halmozott a dicséret (egyébként Göndör Ferenc beszámolója szerint akkor valamiért zavarral küzdött és „remegő" hangon kezdett beszélni), s csupán annyi az ellentét, hogy Lengyellel szemben a festő nem az indiai részt tartotta tanulságosnak: „Nekünk az ú) művészet hirdetőinek legkedvesebb, leghasznosabb a perzsák és a kínaiak művészete. Iparművészeti leg pedig a japán művészek dekoratív, szép dolgai azok, amik ránk nézve fontosak és igen instruktívek, azért szeretünk vele intenzívebben foglalkozni. Ezért szeretném, ha meg akarnók érteni. Mi modern emberek, akik a színek pompájában, szép egyszerű vonalakban keressük a művészi megoldást, nagyon örülünk mi'nden olyan alkalomnak, mint ez a kaposvári, és kapva-kapunk rajta. Tanulunk. Ha a mi kaposvári műszerető közönségünk is meg fogja - ez alkalomból - ismerni ezeket a különös, de nagy művészeteket, meg fogják látni, hogy mennyire szép emlék fog ehhez a kiállításhoz fűződni."

54 Rippl-Rónai és Lengyel Menyhért kaposvári találkozása nemcsak a személyes nexusukat tette szorosabbá, hanem megerősítette a somogyi műértők érdeklődését a Nyugat írói iránt. Az Ady Endre fellépésével elindított ügy, s a drámaíró látogatása egyaránt közrejátszott abban, hogy 1911 végén felmerült a terv