Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Laczkó András: Rippl-Rónai irodalmi kapcsolatairól - különös tekintettel a somogyi sajtóra

hát sem nem tanulnak, sem nem tudnak? Azt hiszem, hogy az említett urak és még .jó egynéhányan nem is érzik, hogy ők produkáltak és hogy magasan állnak a viszonyok fölött. . ."

6 Messzire vezetne most annak taglalása, hogy miként törekedett a „régi nemzedék" egyik-másik tagja éket ütni többek között Rippl-Rónai művészete és a Nyugat körüli irodalmárok nézetei közé. Azt azonban feltétlenül rögzítenünk kell, hogy az ellentét napról napra nőtt. A harc „élesedik - mondta Beöthy Zsolt, a Kisfaludy Társaság elnöki megnyitójában -, igen sajátságosan, nem a régebbi nemzedék konzervativizmusa, mint inkább az újnak türelmetlen kizárólagossága által".' Ebben a helyzetben különösen döntő fontosságú vált Bölöni György szervező tevékenysége, aki Márffy Ödöntől, Czigány Dezsőn, Olgyai Viktoron át, Rippl-Rónaiig lehetőséget biztosított a festőnek az együttes szereplésre. Ügy, hogy a kiállításokra - mint említettem - meghívtak költőket, írókat is, mintegy demonstrálva a közösséget. Igy került sor a jelzett nagyváradi tárlatra, ahol azután az összegyűjtött anyagot megnézte Ady Endre és Juhász Gyula, s mindketten írtak a helyi Szabadság című lapban benyomásaikról. Ady Endre egy évvel korábban (erről még lesz szó) tudósított már lapjában Rippl képeiről, lelkendező hangnemben, és váradi 1908-as cikkében utal is erre: „Olvasom a névsorokat s egy-egy név csaknem teljes kandenciát ad piktor-sorsban az én poétasorsomra. Olyikkal együtt ültem a St.-Michel és St.-Germain szögletén, szép, szomorú délutánokon . . . Egynek-kettőnek, akiknek személyét nem ismerem, valamelyik párizsi tárlatról üzen vissza a neve . . . álmodhattunk-e arról, hogy eljön az idő, mikor Budapest ellen már-már Nagyváradra s egy-két társára kezd igazolást keresve hivatkozni irodalom, művészet? A Magyar Művészek kiállítása e kezdődő korszak erősen jelentkező jele. És én irigylem azoknak a lelki szenzációit, akik most fognak először látni Rippl-Rónai képeket. A legkiforrottabb poétája ma ő Magyarországnak."

8 A Bölöni közreműködésével megszervezett tárlatnak a somogyi festő irodalmi kapcsolatai szempontjából még egy eredménye lett; Juhász Gyulát versírásra ihlette egyik portréja. A szegedi költő a 'nagyváradi lapban Czigány Dezsőt dicsérte, s Gulácsyt, de figyelmét felkeltette Rippl a Szomorú Friss Istvánt ábrázoló parasztarcképe. A költeményét hónapokkal később átvette a Somogyi Hírlap és ennek betűhív másolatát közöljük, mert - nem tudni, mi okból - több ponton eltér a gyűjteményes kötetben szereplőtől! „Ripl Rónai" öreg szemek. Magyar tájra néznek, Melyen némán szállnak az évek, Melyen ősz van, magyar bánat ősze, Szívem néki régi ismerőse, Jól ösmérem kendet, vén szittyám, Szomorú Kis István. Makrapipa. Benne szűzdohány ég Füstje száll, mint múltakból az árnyék, Régi árnyak, árván gomolyognak, Öreg estvék, fiatal halottak, Hej, valaki a sötétbe' kinn vár Szomorú Kis István . . .