Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Király Lajos: Somogy megye földrajzi neveinek helytörténeti tanulságai (Ipartörténeti emlékek)

utal földrajzi név az egykori mészégetésre: Mészégető szóval neveznek területet Somogyvár (28/188), Barcs (246/^y) és Balatonkeresztúr (14/60) határában, ez utóbbi esetben csak az 1852-es térképről ismeretes az elnevezés. A következő községekben a mészégetés helyének névemléke a Mészkemence-helynév: Balatonszárszó (40/66), Balatonszemes (42), továbbá Somogyzsitva (91/73) és Lad (226,

Too). Ladon még emlékeznek a mészégető működésére. Érdemes lenne a geológusoknak megvizsgálni a néhány helyen előforduló Meszesi-dűlő, Meszes-tábla stb. földrajzi nevek keletkezésének indítékát. Jellemző ebből a szempontból Porrogszentkirályon a 20//68. sorszámú Meszes név magyarázata: „Amikor esik az eső, a föld úgy sustorog, mintha meszet oltanának." SMFN négy község területén említ Salétrom helynevet. Balatonendréd (38/91) és Tab (60/82) adattárában ez csak egy ma már nem élő 1852. évi térképadatként, Lullán (50/30) pedig csak az 1858. évi kataszteri térképről ismeretes. Csupán Igal községben fordul elő ma is élő névként: „114/33. Salétromikút. Kút. Régen itt égették az igaliak a salétromsót." A levéltári iratanyagban T. Mérey Klára szerint a piarista kusztodiátus területén találkozunk salétromfőzéssel. Ezt a munkát „10-15 évenként egyszer engedélyezték ... a salétromos mestereknek. 1841-ben egy mernyei mesternek adtak salétromfőzésre engedélyt, akinek ezért a főzéshez szükséges famennyiség kialkudott árát kellett előre kifizetnie."

20 Véleményem szerint az a néhány adat arra utal, hogy ezt a lőporkészítésben, üveggyártásban stb. gyakran felhasznált vegyi anyagot Somogyban több helyen is előállították, valószínűleg a következő módo'n: „Kezdetben úgynevezett salétromkertekben termelték, ahol trágyát, állati hulladékot, fahamut, humusztalajt 2-3 évig istállótrágyalével állandóan nedvesen tartották..."

21 Az így létrejövő salétromsót aztán főzéssel, „égetéssel" finomították tovább. A téglagyártás Az egyik legjelentősebb ipari tevékenység, amely a földrajzinév-gyűjtésből igen gazdagon adatolható: a téglagyártás. Ez is kapcsolatos a somogyi erdőrengetegek pusztulásával, hiszen a téglák kiégetéséhez nagy mennyiségű fára volt szükség. Téglaégetőt tehát csak fában gazdag területen lehetett eredményesen működtetni, ideális esetben az agyagnyerő hely közelében volt a kitermelhető erdőterület is. Megyénk 253 helységéből 136-ban fordul elő téglagyártásra utaló elnevezés

22

. Valószínűleg még több helyen foglalkoztak téglaégetéssel, de ezek emléke már feledésbe merült, vagy egy újabb, mást jelentő 'név szorította ki a2 ilyen értelmű elnevezéseket. A Somogy megyei építőanyagipar történetét Erdőst Ferenc dolgozta fel, tanulmányában közli a megye téglagyárainak részletes jegyzékét.

23 A megyei ismertetőkből, almanachokból kigyűjtött adatok alapján a kapitalizmus korában megyénkben 32 téglagyár, téglaégető volt, ezek közül 20 munkásnál többet mindössze 6 téglagyár foglalkoztatott. A földrajzinév-gyűjtés adatai szerint ennél lényegesen többet kell számításba vennünk, még akikor is, ha a gyűjtemény vegyesen tartalmazza az alkalmi jellegű és a régebben megszűnt kis téglaégetőket. A falusi téglaégetők egy része a feudalizmus korában is működött, igen gyakran alkalmi jelleggel létesítették, egy-egy nagyobb épület (pl. kastély, templom) építéséhez szolgáltatott téglákat. Ezt a névmagyarázatok bizo-