Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Király Lajos: Somogy megye földrajzi neveinek helytörténeti tanulságai (Ipartörténeti emlékek)

szor már erősen folklorizálódott helynévanyag tanulságait. A kétféle eredetű anyag összevetése, rendszerszerű felhasználása megvéd bennünket a tudományos tévedésektől. A földrajzinév-gyűjtés helytörténeti felhasználásához a nyelvészek segítsége nélkülözhetetlen. A dűlők stb. nevei néha archaikus, ma már nem élő közszók formájában, vagy erősen nyelvjárásias hangalakban idézik a helytörténeti adatokat. Ezek nem maradhatnak ki a feldolgozásokból, nélkülük nem teljes az anyag. Igazolásul néhány példát említek SMFN-ből: a Papardó helynévben az erdőóvó szó rejtőzik, a Cingető, a Szenyégető nevek a szénégetés, a móna a malomipar emlékeinek számítanak, a Turjás-berek tőzeglelőhelyet jelent stb. 2. Az erdei mellékiparok emlékei Somogy megye az 1960-as 1 évekig mezőgazdasági megyének számított, múltjában alig találhatunk számottevő ipari emléket. Ennek az országrésznyi területnek jelentős részét erdők borították,

6 jogos volt akkoriban a szólásmondás: Nem az erdő van Somogyban, hanem Somogy van az erdőben. A somogyi mezőgazdaság fejlődése összekapcsolódik az erdőirtások történetével, de a hatalmas erdőségek teremtik meg az erdei mellékiparokat is, amelyek megyénk legrégibb ipari tevékenységei közé tartoznak. A felszámolt erdőterület fáit nem értékesítették, többször előfordult, hogy egy-egy erdőterület leégetésével nyertek földet a földművelés céljaira. A somogyi erdők fogyásának ez a szükségszerűen lejátszódó folyamata megfigyelhető a földrajzi nevekben is, szinte mindegyik somogyi községben találunk erre utaló névadatot. (Leggyakrabban az Irtás, Tuskós, Tükés, Kerítés, Égetés stb. fordulnak elő.)' A hamuzsírégetés Megyénkben viszonylag korán találunk példát az erdők fáinak ipari felhasználására. A hatalmas erdőrengetegek szinte ingyen kínálták a fát a hamuzsírégetés, a szénégetés, valamint a szurok- és kalamászkészítés számára. Az erdők fáját piac hiányában nem tudták értékesíteni, s a rossz utak miatt a szállítás is lehetetlen volt. A hamuzsírfőzést és -kivitelt a bécsi udvar is pártfogolta, mert a hamuzsír a gyáripar keresett nyersanyaga volt.

8 Ezt használták fel többek között az üveghuták is, melyekből a XVIII. század végén és a XIX. század elején a Zselic területén több is működött.

9 A Somogy megyei hamuzsírégetés történetét T. Mérey Klára mutatja be a somogyi erdőgazdálkodás történetéről írott tanulmányában.

10 Ebből az igen alapos, minden ide vonatkozó forrást megszólaltató munkából megtudjuk, hogy már a XVIII. század elejéről vannak adatok erre az erdei mellékiparágra, de leggyakrabban a XIX. század elejéről találkozunk híradásokkal. A levéltári iratok legtöbbször a nagyobb uradalmak hamuzsírégetéséről számolnak be, a kisebb uradalmakból csak szórványosak az adatok. A Somogy megyei földrajzinév-gyűjtés ezen a területen szerencsésen kiegészíti a források nyújtotta képet, hiszen a helynévanyag igen részletesen, pontos lokalizálással emlékeztet a hamuzsírégetés helyszíneire. A levéltári adatok alapján 15 községben foglalkoztak ezzel az iparral, ezzel szemben Somogy megye földrajzi neveinek gyűjteménye 39 község névanyagában tartalmaz ilyen értelmű neveket.

11 A hamuzsírégetés helyét leggyakrabban a Hamuház névvel, vagy ~iT névhez