Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar RT kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1894-1904)

éppen csírázásban érték, felmagzást idéztek elő, így a termés a cukorgyár szempontjából értéktelenné vált, mivel az minimális cukortartalommal rendelkezett. Összességében megállapíthatjuk, hogy a cukorrépa-termesztés sokrétű munkafolyamatai jelentős munkaerőt igényeltek. Kik végezték el e munkák jelentékeny részét? A koratavasszal már igénybe vett pusztai és falusi gyerekek iskolai tanulmányaikat megrövidítve, bérmunkát vállaltak a nagybirtok-üzemekben, amelyeknek e munkaerőforrás igen olcsónak bizonyult. a. A melléktermékek értékesítése A cukorrépa-szerződésekben rögzített szeletjárandóság a termelőknek nemcsak a jövedelmezőség szempontjából volt fontos, hanem az állattenyésztésre gyakorolt hatása miatt is. Éppen ezért sem a cukorgyár, sem pedig a termelő nem tekinthette másodrangú kérdésnek a szeletjárandóság mennyiségét. Miként a szerződés minden pontjában, itt is kölcsönös engedményeket tettek, de a cukorgyárnak az alapelve általában az volt, hogy a szeletjárandóság a répaterület arányában szabályoztassék. A 10-15 kat. holdas termelőknek 30%-ot, az 50 kat. holdon felüli termelőknek 40% répaszeletet engedélyeztek, míg a 10 holdon aluliaknak szeletet egyáltalán nem biztosítottak. Az első években ez az aránytalanság még nem okozott különösebb konfliktust, a kistermelők tudomásul vették a diszkriminációt, a századfordulót követő takarmányszegény esztendőkben azonban már gyakran kérelmezték ők is a szeletjárandóságot. A nagybirtok-üzemek álláspontja a 90-es évek közepén e tekintetben nem volt egységes. Többen lemondták a szeletjárandóságot arra hivatkozva, hogy a fuvarozási költségek a szelet értékét tetemesen felülmúlják.

93 Ebben a magatartásban feltehetően szerepet játszott a nagybirtok-üzemek forgótőke hiánya is, inkább ragaszkodtak a szelet 30%-os pénzbeli beváltásához, mint a 40-45%-os természetbeni járandósághoz. A természetbeni szeletjárandóságtól kezdetben a nagytermelők azért is idegenkedtek, mert annak minősége még nem volt megfelelő. Néhány éves tapasztalat után a jobb sajtolás következtében a szelet minősége olyannyira javult, hogy a Kaposvártól távolabb levő uradalmaknak, bérleteknek, sőt a cukorrépát nem termelő uradalmaknak is szállított a cukorgyár répaszeletet.

94 A cukorrépatermesztés indirekt hatása, tehát azokban a gazdaságokban is megmutatkozott, amelyek csak egyoldalú kapcsolatot létesítettek a cukorgyárakkal, nevezetesen a cukorrépa melléktermékeit az állattenyésztésben hasznosították. Mindez a cukorgyárnak is kifizetődött, mivel melléktermékeit értékesítette, mégpedig nagyobb nyereséggel, ugyanis a termelőnek a szelet mázsáját 10 krajcárért, a nem termelő uradalmaknak pedig 15 krajcárért is el tudta adni.

9ü A szeletjárandóság átvételének kétségkívül voltak objektív nehézségei is. Nem véletlenül egyeztek meg a termelőkkel abban, hogy a szeletet a répaszállítással párhuzamosan az üzem befejeztéig folyamatosan el kellett szállítani. Amennyiben a termelő a határidőt nem tartotta be, a szeletet q-ként csak öt krajcáros árfelülfizetéssel kaphatta meg. Kladnigg ennek jogosságát azzal indokolta, hogy a szelet víztartalma huzamosabb tárolás után 20-25%-kal csökken és az ebből adódó veszteséget nem vállalhatják.

90 A gyár objektív okok miatt sem tudta visszatartani hosszabb időtartamra a szeletet. A cukorgyár túlzsúfolt volt ahhoz, hogy a naponként termelt 55 vagon szeletet bárhol is tárolhatták volna. Kladnigg 1901-ben kétségbeesetten írta Pallavicini Edének, a Hitelbank elnökének, s egyben a MIR igaz-