Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar RT kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1894-1904)

re meghívta azokat a nagybirtokosokat is, akik a közeljövőben a cukorrépa-termesztés szempontjából számításba jöhettek. Renner a résztvevőket arról kívánta meggyőzni, hogy a gőzgéppel való szántás minőségileg jobb és kifizetődőbb is. Egy kataszteri holdnak 12 hüvelyk mélyen felszántása, ide értve a személyzet fizetését, a gépekbe fektetett tőke kamatait, a szántás mellékes kiadásait - mint a tüzelő és a víz, valamint a gépek javítása és fenntartási költségei - 8 Ft 10 krajcárba, a 9 hüvelyknyi szántás 5 Ft 10 krajcárba került.

82 A cukorrépa termesztésénél a gőzgépek alkalmazása és az új mezőgazdasági munkaeszközök beszerzése nélkül nem lehetett nagyobb termelési eredményeket elérni. Ezért a cukorgyár igazgatósága a későbbiekben is minde'nt elkövetett, hogy az uradalmak gépesítését támogassa, közvetítői szerepet vállalva gépgyárakkal levelezett, szorgalmazta az uradalmak által már megrendelt gőzgépek, vetőgépek és a cukorrépa műveléséhez szükséges speciális kapák és villák megküldését. Kladnigg 1899-ben több nagybirtokost és bérlőt felszólított, hároméves bérszántási szerződés kötésére, akik részére kellő számú jelentkezés esetén a gyár gőzekéket vásárolna.

83 A MIR kaposvári bér uradalma 1900-ban 1200 darab speciális répakiemelő ásót rendelt Aradról,

84 a többi uradalmak is kisebb-nagyobb megrendeléseket küldtek a gépgyárakhoz, de a kaposvári cukorgyárhoz is. A cukorrépa termesztése nemcsak a mezőgazdaság gépesítését és annak technikai színvonalát emelte, ha'nem hozzájárult a dualizmus gazdasági integrációjának a kiszélesítéséhez is. A cukorgyár gép- és alkatrészszállítói között megtalálhatjuk a legkiválóbb cseh és osztrák gyárak tulajdonosait is. A cukorrépa-termesztés technológiájához szükséges korszerű gépek és munkaeszközök a cukorgyár vonzáskörzetében a 90-es években még hiánycikkek voltak. 1895-96. évi úti jelentések szerint a Tolna megyei kistermelők még kapa után vetették el a cukorrépamagot és a kimaradt palántákat dugványozással próbálták pótolni. Ilyen kezdetleges módszerekkel nem lehetett minőségileg és mennyiségileg megfelelő termést produkálni. Dierer Henrik répatermesztési felügyelő a kapa utáni vetés azonnali beszüntetését követelte, mert - szerinte „annak megművelése aránytalanul nehezebb és költségesebb, a répa mennyiségét és minőségét is kétessé teszi."

85 A cukorgyár 1896-tól a kistermelőknek községenként biztosította a cukorrépamag-vetőgépeket, az első évben díjmentesen, később pedig eléggé mérsékelt áron. A cukorrépával bevetett földeknek a kiválasztását ugyan a termelőkre bízták, de a cukorgyárnak a szerződésben biztosított jogánál fogva megvolt a lehetősége, hogy a vizenyős, az újtörésű, a szikes, a berkes, a bozótos, az árvízveszélyes és az állati trágyával túltrágyázott területeken termelt cukorrépát nem volt köteles átvenni. A termelők nemcsak kérték, de el is várták a répafelügyelő látogatását, nyilvánvalóan azért, hogy utólagosan semmiféle nézeteltérés e tekintetben 'ne legyen, és a kifogásolt területeket minél gyorsabban más célokra felhasználhassák. A répatermelési szerződések előkészítésénél a cukorgyár a termelőktől kérte a kiválasztandó terület talajára vonatkozó legfontosabb adatokat, a felsőréteg és az altalaj összetételét, a terület fekvését, az előveteményt, és a vetésforgóval kapcsolatos és szükséges tudnivalókat. A répatermelési felügyelő pedig helyszíni vizsgálatot tartva ellenőrizte az adatokat a későbbiekben pedig a cukorrépa művelésének a munkálatait is. Gyakran meghatározta, hogy az uradalom melyik kerületében - éppen az előző évek tapasztalatai alapján - lehet, vagy sem cukorrépát termeszteni. A termelésben még kellő tapasztalatokkal nem rendelkezőknek szakmai tanácsokat adott,