Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Szili Ferenc: Cukorrépa-termesztés a Mezőgazdasági Ipar RT kaposvári cukorgyárának vonzáskörzetében (1894-1904)

313,34%, a nagytermelőknél pedig 506,56% volt. A nagytermelők a répamennyiség 71%-át termelték, bizonyítva, hogy a cukorrépa iparszerű termesztését elsősorban a nagybirtok-üzemek igénylik, és csak azok tudják azt biztosítani. A fenti tapasztalatok birtokában a MIR Kaposvári Cukorgyár igazgatósága tett-e erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a cukorrépa termesztését a parasztgazdaságokban is kiszélesítse? Amikor a kaposvári cukorgyár megkezdte üzemeltetését, a kis- és a nagytermelők közötti „versenyfutás" már eldőlt, egyértelműen az utóbbiak javára. Ha a cukorgyár vegyes iratait és a különféle levelezéseket áttanulmányozzuk, mégis azt látjuk, hogy az igazgatóság a cukorrépa termesztését a parasztgazdaságokban is általánossá kívánta tenni, mivel a gyár kapacitásához szükséges termelői területet a nagybirtok-üzemek részéről az első években még nem látta biztosítottnak. A parasztgazdaságok a cukorgyár ajánlataira különbözőképpen reagáltak. Dierer Henrik nagyon sok községből küldött olyan jelentést, amelyben a sikertelenség okait indokolta. 1895. december 28-án Lábodról az alábbiakat jelentette: „Széchenyi Pál gróf úrnak lévén keményítő gyára, sem itt, sem a környéken cukorrépa-termelési kötést nem eszközölhettem, másrészt a talaj annyira homokos, hogy egyáltalán cukorrépa-termelésre nem alkalmas."

31 A burgonyatermő vidékeken a cukorrépa-termesztés iránt az érdeklődést nem sikerült felkelteni, Dierer Henrik 1895-ben Juta községből az alábbiakat írta: „...ezen a vidéken a cukorrépa-termelés a burgonyatermeléssel nem versenyezhet."

3- Kónyi községből is hasonló jelentést küldött, szerinte a parasztgazdaságok „a krumpli termelését akarják, mert annak mázsája 2 kor. 40. fillértől 3 koronáig megvehető és a munkája is sokkal kevesebb."

33 A cukorrépa-termesztésre alkalmas községekben is több volt a közöny, mint az érdekőldés, amelynek természetesen pszichológiai okai is voltak, nevezetesen a parasztgazdaságok görcsös ragaszkodása a hagyományos gazdálkodáshoz és az a bizalmatlanság, amelyet mindenféle szerződéssel szemben éreztek. A földesurakkal kötött szerződések keserű emlékei a parasztság körében még a kapitalizmus időszakában is kísértettek. A fentiek igazolására Dierer Henrik jelentéséből idézzük a Mágocs községből írottakat, de az alábbiakban idézettek korántsem csak erre az egy községre voltak jellemzőek. „A községbeli polgárok mindaddig, még az aláírásra nem került a dolog ígérkeztek cukorrépát termelni, de kötelezettséget elvállalni egy sem akart."

34 A MIR igazgatósága a cukorrépa termelését a közigazgatásban dolgozó községi jegyzőkkel, bírókkal és tanítókkal igyekezett népszerűsíttetni, akik kataszteri holdanként 1 forint tiszteletdíjat kaptak. A községházakban, az iskolákban és a vendéglőkben a parasztok részére népszerűsítő előadásokat tartottak. A nagy tekintéllyel rendelkező jegyzők és tanítók sem tudták mindenütt a közönyt feloldani. Frank Géza, a buzsáki szervezéssel foglalkozó helyi megbízott írta, hogy „a legnagyobb sajnálatomra tegnap hirdettem a templom előtt a répatermelést. . . csupán két vállalkozó jött".

35 Száflárszky Kálmán csornai tanító 1895-ben a cukorgyár igazgatóságához írt levelében a cukorrépa-termesztés feltételeiről érdeklődött, majd a cukorrépa művelésére vonatkozó népszerű kiadványokat kérte, amelyekből a termelők a szükséges tudnivalókat elsajátíthatják.

36 Mindezek mellett a parasztgazdaságokra serkentőleg hatott az uradalmak cukorrépa-termesztése ott, ahol megismerhették a művelés technológiáját és láthatták a cukorrépa jövedelmezőségét is. Hobol község több polgára 1895-ben