Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Kanyar József: Középiskola és középfokú oktatás a Dél-Dunántúlon a XVIII-XIX. században

pesi Imre tankönyve alapján tanították. A német nyelv tankönyvét Toepler Teofil írta. A magyar nyelvet a Budán megjelent „Linqua hungarica ..." c. tankönyv alapján tanították, amelyhez használták még Tatay István szöveggyűjteményét is. A történelem tankönyvét Pütz Vilmos, a földrajzét pedig Wenzig József írta. A matematika tankönyvét Horváth Zsigmond és Barcs Ferenc, illetve Szabóky Adolf és Schulz írták. A természetrajzot (a história naturálist) és a fizikát Lutter Ferdinánd „Elementa physicae" tankönyve alapján tanították. A korszak vízválasztó volt az iskola életében. Ekkor (1850) került az iskola élére az első gimnáziumi választmány, amelyben már a város képviselője is helyet foglalt. Ezektől az esztendőktől kezdve a hajdani magánnevelőkből, jogászokból, lelkészekből és orvosokból összetoborzott tanári kar lassan szaktanárokkal kezdett kicserélődni. Még 1852-ben is - az algimnázium hat tanárából csak kettő volt tényleges szaktanár, egy lelkész volt és három pedig magánnevelő. Bár a nyilvánosságot csakhamar visszanyerte az iskola, a benne uralkodó állapotok azonban korántsem voltak megnyugtatóak. Az 1854-es iskolai ellenőrzéskor megállapíthatta Sterne Ferdinánd főigazgató a taneszközök és az iskolai felszerelés hiányosságát, kilátásba helyezve - a fenntartó bizottságnak a nyilvánossági jog újra való elvételének a lehetőségét. Oly szegényesen volt felszerelve ugyanis az iskola, hogy Korponay Ferenc igazgató még a tanárok külföldi útját is tanszerek és taneszközök vásárlására szerette volna felhasználni. Sem a mezőváros kispolgárságának, sem pedig a nemesi vármegye megyeszékhelyen jelentkező igényeinek a kielégítésére a gimnázium az abszolutizmus korszakában nem vállalkozhatott. Az intézmény jövendőjét és oktatási rendszerét illetően is válaszút elé került az iskola. Döntenie kellett arról: milyen legyen a tanrendi felépítése és kiket fogadjon a falai közé? A város társadalmi összetételét figyelembe véve megérthetjük a gimnázium tanári karának az új tanrendszert bevezető tárgyalások alkalmával azon álláspontját, hogy nem szerencsés az a - város bizonyos köreiből és a megyei nemesség soraiból kiinduló törekvés, hogy a városban csak gimnázium működjék, mintsem reáliskola, vagy ipartanoda. A tanári kar bölcs mérséklete azt az álláspontot tette magáévá, hogy ha a patronatus nemcsak a felső- és középosztályokra figyel, hanem az alsóbb néposztály művelődési igényeire is, akkor Kaposvárott vegyes tanodát kellene - komáromi példára - létesíteni, azaz a kisgimnáziumi szervezetet össze kellene kapcsolni az ipartanodái rendszerrel, miután rossznak tartotta társadalmunk szerkezetének az ismeretében azt a hazai gyakorlatot, hogy a kézműveseknek és az iparosoknak gimnáziumot kellett végezniök, mintsem ipartanodát. Ezzel az állásponttal azonban az előrelátó tanári kar magára maradt. Végül is, amikor a gimnázium új működési szabályzatát elnyerte 1856. június 29-én, akkor már az iskolára nem úgy tekintettek, mint a mezőváros kispolgárainak tanodájára, hanem a birtokos középosztály erkölcsi és tudományos műveltségének a megyeszékhelyi fellegvárára, amelyben a nemesség túlsúlya keresztülvitte az iskola profiljának saját igényei szerinti átalakítását. Hogy a kaposvári és a csurgói gimnáziumok visszaszerezhették nyilvánossági jogukat, ebben igen nagy érdemeket szerzett Kaposvárott Vály János hajdani örökébe lépő Somssich Pál, Csurgón pedig Sarkady Károly egyházmegyei inspektor.