Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Kanyar József: Középiskola és középfokú oktatás a Dél-Dunántúlon a XVIII-XIX. században

fokú oktatásának az emelkedése és előrelépése csak a XVIII. és a XIX. század fordulója nagy vívmányának. A századforduló előtti és utáni évtizedek e szerényebb méretű protestáns középiskolái mögött azonban beszélnünk kell valamiféle társadalmi és gazdasági fellendülés és emelkedés lassú folyamatáról csakúgy, mint e növekedés szerény korlátairól is, amelynek a következtében végül is csak kisebb és szerényebb megalapozottságú középiskolák tudtak fedél alá kerülni egy-egy csaknem a falu rangjára degradálódott mezővárosocskában - a polgárosodó parasztságnak regionális egyházi keretek között egybefogott és folyamatosan megszervezett gazdasági erejére is támaszkodva, de nem nélkülözve az iskolaalapításnál ezen egyházi szervezetekben világi tisztséget viselő birtokosok egyszeri szerény alapítványait sem. E kis gimnáziumok nemcsak a szegényebb értelmiségi rétegeknek voltak az iskolái, de padjaikból számtalan mezőgazda és iparos is kikerült. Erre utalnak az iskolai matrikulákba bevezetett professzori bejegyzések az egyes tanulók nevei után, mint pl. „ad aratrum", „ad stivam" a földművesekre, az „ad artem patris", az „ad molam", az „ad crepidam" pedig az iparosokra vonatkozóan. Több bejegyzés olvasható a polgári értelmiségi pályákra induló tanulókra is, mint pl. mercator, miles, mensarius és geometra. A középiskolaalapító és fenntartó tényezők jogi személyét tisztázandó: melyek voltak e középfokú intézmények lehetséges szervezői és fenntartói? i. A római katolikus és a két protestáns egyház, 2. a birtokos nemesség, vagy pedig 3. a városi polgárság. Az első iskolateremtő tényezőt szemügyre véve: régiónk két római katolikus egyházmegye (a veszprémi és a pécsi), két-két luteránus és kálvinista szuper intendencia (a dunántúli és a Duna melléki) juriszdikciója alá tartozott a legrégibb időktől fogva. Püspök és káptalan csak Baranyában volt, püspöki, káptalani és szerzetesrendi birtokok azonban már annál nagyobb számban a többi megyében is. A régió keleti és nyugati felében egy-egy szerzetesi középiskola működött már az I. Ratio Educationis előtt: a pécsi jezsuita (1724), illetve a kanizsai piarista gimnázium (1765). A pécsi iskola még a XVIII. században is a jezsuiták 1591-es Ratio studiorum-a és az 1735-ös Typus utasításai alapján végezte a munkáját, amelyből a történeti és a természettudományos, valamint az anyanyelvi oktatás hiányát már a XVIII. század is - több-kevesebb joggal - kifogásolta. A másik iskola pedig a Kegyes-tanító rendé volt, amely az 1753-as Methodus institutendae juventutis apud Scholas Pias és az 1766-os Norma studiorum alapján: a nemzeti és a gyakorlati életre való oktatás felkarolása tekintetében fölötte állt a jezsuita versenytárs iskolájának. A második iskolateremtő tényező: a földesúri is jelentős szerephez jutott a régió középiskoláinak alapításában. Kanizsától nem messze, Keszthelyen így nyitotta meg kapuit a Festetics György alapította előbb ferences, majd később (1802-től) premontrei gimnázium, még az I. Ratio Educationis előtt (1771), amelyben a század utolsó évtizedének egyik esztendejében - Kanizsához hasonlóan - 68 'növendék tanult. A keszthelyi gimnáziumban nem volt franciskánus metódus, benne a szombathelyi elegyes módszert honosították meg, a jezsuita és a piarista módszerek keverékeként. Ebben a középiskolában a felvilágosodást megelőzően arra