Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Péterffy Ida: Pálóczi Horváth Ádám, a somogyi banderista Budán (1790)

Consumit omni a pus Corrodit omni a mus Attrahis omnia magnetismus Corrumpit omnia magnatizmus Co'nfundit omnia fanatizmus Stulta petit Calvinismus Paria vult Lutheranizmus Sed his omnibus Stultior est Papismus Crede mihi, hic est Diaetalis Cathechismus Magyarul : Mindent megemészt a mérges beszéd Mindent megrág az egér Mindent magához vonz a magnetizmus Mindent megront a mágnátizmus Mindent összekever a fanatizmus Együgyűséget kíván a kálvinizmus Hasonlót akar a luteranizmus De mindezeknél oktalanabb a pápizmus Hidd el nekem, hogy ez a diétái katekizmus. Ezután következik 22 sorban, ugyancsak latin nyelven, ennek a röviden előadott katekizmusnak értelmezése. A HOLMI II kéziratos kötetében (MTA Kézirattár) fennmaradt kiábrándultságot árasztó, ellenzéki írás mellett nincs közelebbi időpont jelzése. Feltehetően a budai diéta vége felé keletkezett. A banderisták hazatérve szekrénybe zárták díszes ruhájukat, s ezután már csak kivételes nagy ünnepeken viselték. Horváth a magáét „rongyáig" hordta. Amikor elkopott, újat csináltatott, a korábbinál jóval kevesebb költséggel. Régen divatjamúlt már az efféle magyar öltözet, amikor ő még mindig viselte. Látva kortársai rácsodálkozását: csak azért is! hordta. Idővel a megszokás is hozzájárult sokszor kifigurázott hóbortjához. Kazinczy, jó negyedszázad múltán is szívesen emlékezve, a'nekdótaszerű történetet mond el róla egyik levelében. „Horváth Ádámot a' Tihanyi Apáturság Szántód nevű helységének Arendája miatt zaklatá a' Kamara, 's Horváth azt sürgette, hogy a' mi életet ő a' Belgrádi háború alatt a' seregnek Quietantiára adott, neki acceptáltassék. József alatt nem boldogult, s hasonlóul Leopold alatt sokszor alkalmatlankodék Bécsben, 's hasonlóul haszon nélkül. A' Császár annyira el volt foglalva, hogy a' fijára, mostani Urunkra bízá, hogy Audentziákat osztogasson. Horváth tehát Somogyi Banderista módra öltözve megjelent. Dolgát végezvén, képzelhetetlen gravitásával, melly neki tulajdona, lépegetett a' grádicson, midőn a' Toskáni Ferdinánd Fő Herczeg, fel felé lépe. Du, ist Franz oben? kiáltá a' Fő Herczeg, azt hívén, hogy ez a' bajuszos, csombókos, paszományos, tarsolyos ember Leibhuszárja valakinek. Ik vász nikt - vasz isz - dasz - Du, monda a' gravis Horváth a legnagyobb nyugalomban. A' Horváth után lejövő Német ember a földig görbült Ferd. Herczeg előtt, Horváth pedig Kálvinista merevenységgel és orientális nyugalommal ment. A' Német szalada Horváth után, elmondá neki kit bántott meg, de Horváth, a' ki nem tud németül, csak mént a' maga szörnyű nyugalmában, 's képzelheted a' görbedező német mint csudálta ezt a' mennykő eggy embert."

30