Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Solymosi László: A hódoltság néhány somogyi település történetében

A HÓDOLTSÁG NÉHÁNY SOMOGYI TELEPÜLÉS TÖRTÉNETÉBEN* Részlet Nagybajom nagyközség készülő monográfiájából SOLYMOSI LÁSZLÓ ; Várday Tamás somogyi földesúr 1544. január 21-én Szenyér várában tartózkodott. Ez alkalommal ura, I. Ferdinánd király nevében oklevelet bocsátott ki, melyben találó kifejezéssel rögzítette a felismert szomorú valóságot: Somogy a török torkában van, azaz a megyét a török nap mint nap veszélyezteti, sőt elfoglalással fenyegeti.

1 Az események hogyan jutottak el idáig? A mohamedán törökök a 14. században vetették meg lábukat Európában. A Balkán fokozatosan a török birodalom részévé vált. A középkori magyar állam az európai hatalmak csekély támogatása mellett hiába kísérelte meg a lehetetlent, a kor legerősebb katonai hatalmát csak ideig-óráig tudta feltartóztatni. A török hamarosan elérte a középkori Magyarország déli határát, és egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az ország önerejéből nem képes megállítani a török terjeszkedést, az európai hatalmaknak pedig különösebb érdekük nem fűződött ahhoz, hogy a török szárazföldi hódításai'nak gátat szabjanak. 1456-ban ugyan Hunyadi János katonáival és nem utolsósorban Kapisztrán János kereszteseivel megvédte Nándorfehérvárt. Néhány évtized múlva, 1521. augusztus 29-én azonban Magyarország védelmének ez a kulcsfontosságú erőssége török kézre került. Pontosa'n 5 évvel később pedig maga a középkori magyar állam szenvedett megsemmisítő vereséget a mohácsi csatamezőn. A megáradt Csele patakba fulladt a menekülő II. Lajos király, aki a végső szükségben leszámolt 1514 kísértő emlékével és szinte az utolsó órában a siker reménye nélkül szólította fel a főurakat, hogy hívják hadba a parasztságot. Ugyanakkor Szapolyai János, az erdélyi vajda, Mohács felé vonulva, a csata napján még csak Szegedig jutott. A győztes törökök akadálytalanul kifosztották Budát, az ország fővárosát. *A monográfia tervét Mikóczi Alajos helybeli pedagógus vetette fel és megvalósítására, lelkesedésében bízva, önmaga vállalkozott. A helyi tanács áldozatos támogatásával éveken keresztül buzgón kutatta a település történetének a faluban és a kaposvári levéltárban magyar nyelven elérhető forrásait. Egészségét nem kímélve és szabad idejéről lemondva, többszöri nekirugaszkodás után, élete végére összefoglalta kutatásainak eredményeit. Terjedelmes kézirata a falu feudalizmus-kori történetének vázlatát is magába foglalja. Amikor a szerző néhány nappal halála előtt kézirata gondozását rám bízta, tisztában volt azzal, hogy ez a vázlat mennyire hiányos, és tudta, mennyire korlátozott a magyar nyelv szerepe a feudalizmus zömében latin nyelvű forrásokban feltáruló történeti valóságnak megismerésében. Mindezek megfontolásával Mikóczi Alajos vázlatát - az itt közlésre kerülő fejezet esetében is - csupán az előttem álló széles körű kutatómunka kezdőpontjának tekinthettem.