Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)
Benda Kálmán: Az iskolázás és az írástudás a dunántúli parasztság körében az 1770-es években
vei azonban ez a terület a szerb kulturális és részben kereskedelmi élet központja Magyarországon - gondoljunk pl. Szentendrére -, minden valószínűség a mellett szól, hogy az ortodox vallású szerb lakosság körében az írás-olvasás legalább olyan elterjedt volt, mint az ugyanitt élő más nemzetek vagy vallások esetében.) Vizsgálataink tehát azt mutatják, hogy az iskolázottságot vizsgálva, vallási és nemzetiségi hovatartozásnál lényegesebb a földrajzi elhelyezkedés. Az iskolahálózat ott sűrűsödik meg s az alfabetizmus is ott emelkedik, ahol - a nagy közlekedési utak mentén - a parasztság bekapcsolódik az árutermelésbe, piacra jár, kupeckedik, ad és vesz, amihez már tudni kell írni és olvasni meg számolni. Nem véletlen tehát, hogy a Bécshez közel eső területek (Sopron, Mosón) meg a Duna-mente (Komárom, Győr, Esztergom és nyilván Pest megye) ugrik ki a statisztika alapján: itt volt a legfejlettebb az árutermelés és a kereskedés. Zalában vagy Somogyban a paraszt ugyan mire is használta volna hagyományos, elzárt földműves vagy pásztor életformájában az írás-olvasást? A kép azonban sötét, hiszen dunántúli átlagban a községi elöljárók (tehát a paraszti elit) legföljebb n°o-a értett a betűhöz. A férfi parasztnépesség tömegeiben ez az arány még alacsonyabb kellett, hogy legyen, s az asszonyoké még ez alatt lehetett. Több jel szerint olvasni többen tudtak, mint írni, de ez legföljebb néhány százalék eltérést jelenthetett. Az is igaz, hogy az írás-olvasás önmagában nem adott társadalmi rangot. Jól példázza ezt, hogy gyakori eset a falvakban, hogy a bíró és a törvénybíró írástudatlan, az esküdtek némelyike azonban saját kezével írta alá a 'nevét. Az elmondottakból viszont következik, hogy az iskolázásnak a paraszti műveltség alakulására a XVIII. századi Magyaországon nem volt komolyabb hatása. Mindez persze korántsem hazai jellegzetesség. Rudolf Schenda, a népi olvasmányok jellegét és elterjedését vizsgáló nagy monográfiája szerint,' NyugatEurópában a XVIII. század végén a parasztságnak átlagban mintegy 10%-a tudott olvasni. (Bajorországban i8i8-ban 5679 helységben csak 199 iskola volt, Sziléziában pedig 169 falura 30 tanító jutott.) A falusi iskolák Európa-szerte elmaradottak voltak, tantárgyuk mindenütt ugyanaz: hittan, írás-olvasás, kevés számtan. Ez persze az akkori művelődéspolitika elveiből is következett. Ahogy Reinhardt Wittmann megállapította : lS a XVIII. századi felvilágosodás falusi iskolapolitikája elegendőnek tartotta, ha a parasztot a valláshoz való ragaszkodásra, bizonyos erkölcsi normákra, társadalmi helyzetéből folyó kötelességeire és racionálisabb munkamódszerekre oktatják/ 1
