Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Benda Kálmán: Az iskolázás és az írástudás a dunántúli parasztság körében az 1770-es években

AZ ISKOLÁZÁS ÉS AZ ÍRÁSTUDÁS A DUNÁNTÚLI PARASZTSÁG KÖRÉBEN AZ 1770-ES ÉVEKBEN BENDA KÁLMÁN A népiskolák, az elemi oktatás története, az iskolai oktatásnak a parasztságra gyakorolt hatása csak az utóbbi években vált a történeti kutatás tárgyává. Ma már több részlettanulmány után abban a helyzetben vagyunk, hogy a XVIII. század második felére bizonyos eredményeket dunántúli vonatkozásban összefoglalhatunk, sőt országos viszonylatban is tehetünk néhány összehasonlítást.

1 A korszak elemi iskolái - bár fenntartójuk egyes esetekben a mezőváros vagy a falu, illetve ritkán a földesúr-patrónus - kivétel nélkül egyházi iskolák, tehát valamelyik felekezethez tartoznak. Vegyes vallású lakosság esetében felekezetenkint külön-külön iskolát találunk. Előfordul, hogy protestáns vagy görög-keleti vallású gyermekek, ha a faluban saját felekezeti iskolájuk nincs, római katolikusba járnak, a katolikusok protestáns vagy orthodox iskolába járását viszont rendeletek tiltják. Az 1731-es Carolina Resolutio a protestáns egyházi életet, így az iskolákat is nagy mértékben a katolikus egyház felügyelete alá helyezte. Mária Terézia királynő 1769. november 8-i utasítása alapján a Helytartótanács falvankint összeíratta a szűkebb értelemben vett Magyarországon (tehát Erdély és Horvátország, valamint a katonai határőrvidékek nélkül) a papok és a tanítók számát.

2 Eszerint az országban 8726 mezővárosban és faluban 4503 lelkészt és 4421 tanítót írtak össze. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy szintft minden faluban, ahol plébános vagy lelkész volt, tanítót is találunk. A községek felében azonban sem pap, sem tanító nem volt. Ez persze csak durva átlagszámítás, a valóságos helyzet jóval bonyolultabb volt. A 490 mezővárosban ugyanis 551 tanító volt (egyébként minden mezővárosban volt tanító), s a falvak .mintegy 20%-ában is két, néha három tanítót találunk, a felekezeti összetételnek megfelelően. Ez azt jelenti, hogy a 8236 faluból kereken 5000-ben nem volt tanító, azaz a falvak mintegy 60%-ában. A Dunántúl helyzete valamivel jobb volt az országos átlagnál, amennyiben országosan egy falura 0,47 tanító esett, a Dunántúlra pedig 0,52. A megyék közti különbségek azonban igen erősek voltak, ami részben abból adódott, hogy egészen más volt a települési szerkezete a sokszáz apró faluval rendelkező Baranya, Somogy vagy Zala megyének, és a ritkább, de népesebb falvakban élő Győrnek, Fejérnek vagy Tolnának. Zala megye 539 falujára csak 149 tanító esett (falvankint 0,27) és Baranyában is minden három faluból kettő iskola nélkül volt. (Falvankénti tanítók száma 0,30.) Ugyanakkor Komárom megye Dunától délre