Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 8. (Kaposvár, 1977)

Bánkuti Imre: Iratok a kurucok első dunántúli hadjáratának történetéhez (1074. január-április). Második rész. 1704. március 22-április 30

pro secundo: Haiszter uramnak eö excellentiájának az van intimálva, hogy a dragonosokat maga táborába vegye. A mi a Vilson népr. illeti pedig, tehát vagy Ovárra

6 vagy máshova dislocálrassék s consequenter minekünk refocilacitast tegyen, mely iránt im decretumot is küldöttem Kegyelmednek, edgyik commendans uramnak szól, másik pedig Haiszter uramnak eö excellentiájának. Hogy pedig valami uton módon meg ne élőzenék bennünket, igen tanácsosnak Ítélném lenni, ha valaki elmenne Haiszter uramhoz s szóval is repraesentálná sok Ínségünket s a mellet fáradoznék azon, hogy eö excellentiája juxta interventum mandátum mind az vilsonianusok iránt tenne oly dispositiot, hogy Ovárra vagy máshova commenderoztattnának, mind pedig az dragonosokat vinné táborba, illyen formalitással egészen megszabadulnánk tölök. Az iooo forint végett is ment volt már intimatio a Bellicumtul az Aulicara,

7 hogy acceptállya a Posonyi Kamara, de mivel ugy értem, hogy letette Kegyelmetek azt, re infecta köllet hadnom és igy már mind a 12 ezerét köl tovább is sürgettnem. Rácok által elhajtott marhák dolgát is a Bellicum Hajszter uramnak eö excellentiájára invitálta, mely most sub expeditione van. Mihent tehetem, legottan alá indulok. Tárcsa Isten Kegyelmetek. Bécsbea 25 április 1704. Kegyelmetek igaz jó akarója Sajnovics Mátyás m. p. (Külső címzés nincs.) 1. Johann E. Wilson báró, császári ezredes. 2. Udvari Haditanács. 3. Újváros: Győr külvárosa volt; Győrsziget: község közvetlenül a város mellett. Ma már mindkettő egybeépült Győrrel. 4. kívül. 5. azaz: belső városban. 6. Magyaróvár. 7. Udvari Kamara. 225. Győr, 1704 április 25. előtt. F iát h János, Sajnovics Mátyás, W

oilfart Ádám, Torkos Mihály, Szekeres István „és a többi megkárosított győri nemes" beadványa az Udvari Haditanácshoz: a rácok által elhajtott marháikat kérik vissza, egyben védelemért folyamodnak. Csatolva a Haditanács kedvező döntése 1704. április 2%. (Egykorú másolat. GySmL:i. Győr megye levéltára. Acta anni 1704.) Excelsum Consilium Aulae Bellicum! Domini Domini et Patroni benignissime Gratiossimi. Quaerulose sane ac lamentabiliter Excelso huic Consilio Aulae Bellico detegere et repraesentare necessitamur : Quod tametsi ea Clementissima et expressa Augustissimi Imperatoris reiterataque eum in finem ad Excellentissimum Dominum Generalem Campi Mareschallum ab Heister, ac alios Suae Excellentiac subalternos emanata Excelsi huius quoque Consilii Aulae Bellici esset séria mens et intentio, quatenus nimirum miles ab omni pecorum pecudumve abactione fideliumque regnicolarum exipilatione severe coerceatur, neque domini commendates eiusmodi citra attactam clementissimam determinationem abacta pecora per pontes et trajectus transpelli et abigi permittere deberent. Attamen his omnibus, ad amussim aliquin et inviolabiliter observari debentibus non curatis, nunc recentissime rasciani Buda in Comitatem Albensem excurrentes universa pecora peeudesque nostras is paseuis nostris hinc inde repertas et inyenta, quae nimirum e faueibus perduellium permanserunt, abigere pensi duxerunt. Proindc Illustrissimus quoque Dominus Commendans Baro de Stainstorff

1 contra reeeptam eatenus a praetitulato Domino Generale ab Heister inhibitionem, talismodi abacta nostra et misera plebis pecora, cum extrema nostrum ruina noctis pottissimum sub tempore per rraiectum Jauriensem transpelli permittit. Cum autem abunde Excelso huic Consilio Aulae Bellico constet, quod thesaurus et ^nitale nostrum in pecoribus constiterit, dein etiam certum est, quod quam pro nostri subsistentia e faueibus perduellium rapto salvare et congerere poteramus, facultatem earn quasi >«no in servitio Augustissimi Imperatoris militisque sub praesidio praerepetitj Domini Generalis ab Heister, gloriose eo adventantis, et usque in praesens continuo condescendentis, subsidium et levamen fideliter insumpserimus, quocirca nulla a nobis taliter intercedere poterant démérita, quare iam ipsis etiam externis facultatibus, pecoribus utpote nostris e faueibus, uti praemissum est, perduellium superrelictis, tarn improvise destitui debeamus. Proinde