Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 7. (Kaposvár, 1976)

Jankovich-B. Dénes: Adatok a Rinya-völgyi középkori településtörténetéhez

plébánosnak zálogosították el, ő egyben teleki alesperes is volt.

io8 Öt évvel később már ugyanő zálogosítja tovább a Perneszieknek.

1

''

9 Egy 1520-ból származó oklevél pedig felsőpácodi és sármelléki jobbágyokat sorol föl név szerint egy perrel kapcsolatosan.

100 1536-ban ismét a Hahótiak, valamint Porkoláb Márton voltak a birtokosai. 1542-43-ban Farkas Mártont és Páczod-i Oszvaldot is említik az összeírások. 1545-ben még 13 portáját írták össze, 1546-ban viszont elpusztították a törökök. 1549-50-ben ugyan Porkoláb Márton újra betelepítette, de ez a település már nem volt hosszú életű, 1557-től kezdve elhagyott pusztaként szerepel.

1

*'

1 Háborús események szintere lett, a Kupa-vár végvárrá fejlődött az átkelőhely védelmében, 1547-ben Porkoláb Márton vezetésével 100 lovas végvári harcos Pácodon való állomásoztatását határozta el az országgyűlés, de ez valószínűleg nem valósult meg, mert 1550-ben csak 6 hajdú „védte" ezt az átkelőhelyet.

10- 1551-ben a király a Hahótiakat megerősíti Alsó- és Felső-Pácod birtokában, ugyanakkor bizonyos alsópácodi részeket, melyek Haga János magvaszakadtéval rászálltak, Horváth Mártonnak, Nádasdi Tamás kapitányának adományozza."'

3 A teljesen elpusztult falu egykori birtokosa, Porkoláb Márton 1553ban már Szigetváron szolgál.

16,1 A középkori Felső-Pácod a Taranyi Rinya bal partján, a víztároló mellett lévő csőszháztól északra egy nagyobb félszigeten, és a mögötte húzódó magasabb partvonulaton terült el, a régészeti leletek tanúsága szerint.

160 Alsó-Pácod a Taranyi Rinya torkalatvidékén a pusztuló pácodi majortól nyugatra lévő gyümölcsös területén volt."''

1 g) Sármellék Nevével 1356-ban találkozunk először, amikor Hahóti Lőrinc és fia, Jakab birtoka.

í6

' 1361-ben szintén a Hahótiak birtoka, és „in comitatu Symigiensi, iuxta fluvium Nyar inter duas villas Paczud nominatas" feküdt.

m 1382ben Hahóti Miklós mester Sármelléke északi felét elzálogosítja Egyházaspácodi Myseroff László mesternek.

169 1438-ban Hahóti Boldizsár itteni részeit Heránthfalva-i Jánosnak 30 magyar aranyforintért adta zálogba.

1

'

0 1449-ben ismét Hahóti Boldizsáré,

1

'

1 egy évvel később a babócsai várnagytól kénytelen az országbíró előtt megvédeni birtokát.

1

'

2 1451-ben a szomszédos Pácod-i Cursa Andrással keveredik perbe Sármelléke miatt.

1

'

3 1508-an Bodogazzonfalwa-i Tompa László özvegye bírja, aki ekkor Zekel Pálnak zálogosítja el egyes részeit.

174 15 loben ismét Hahóti Ferencé, aki Márton pácodi plébánosnak adja zálogba,

175 aki 5 évvel később is birtokában volt, olyannyira, hogy ekkor ő zálogosította tovább Perneszi Ferencnek.

176 1520-ban II. Lajos király ítélkezik jobbágyai felett.

177 15 36-^ban Hahóti János és Porkoláb Márton 4, illetve 3 porta után fizetett tizedet.

178 Ezután többé nem szerepel, lakosai valószínűleg Pácodra költöztek a török elől. Az 1551-ből származó, a Hahótiaknak kiadott királyi megerősítés bizonyára korábbi állapotokat tükröz.

179 A falu valószínűleg a nemrég lebontott Boszintó-puszta helyén terült el, a Háromfáról Nagyatádra vezető országúttól keletre, Pácod pusztától északra, a Rinya érterébe benyúló magasabb félszigeten, ahol középkori cseréptöredékek találhatók a szántásban.

180